Női tollak, női hangok

Dukai Takács Judit (1795–1836) abban a korban élt, melyben az olvasás és az írás nem tartozott a lányok, a nők mindennapi teendői közé. Kevesen tanultak meg olvasni, s talán még kevesebben írni.

A továbbiakban egy olyan költő(nő)ről lesz szó, akiről már előző, Molnár Borbáláról szóló írásomban olvashattak, egy olyan hölgyről, akiről Kazinczy Ferenc is említést tett kiterjedt levelezésében. Ő nem más, mint egy modern felfogású költőnő, Újfalvy Krisztina.

„Nem hittem volna ezt e mai időben,

Hogy illy ész szorúljon Magyar főkötőben…

Melly nagy ditsősége lehet ez hazánknak

Nevét emlegetni Aszszony Poétánknak!”

/Édes Gergely/

Ma már természetesnek, magától értendőnek vesszük, hogy a nők tanulnak, egyetemre járnak, dolgoznak, verseket írnak, könyvet szerkesztenek. Azonban ez nem mindig volt így. Korábban a nők nem tanulhattak, még az egyetem könyvtárába sem léphettek be, nem dolgozhattak, nem olvashattak, nem írhattak.