Szépirodalom és nyelv

1.    Az Ön alkotásaiban világosan felismerhető az átadás gesztusa: az olvasó nemes értelemben vett tanításának-nevelésének, egy élmény, gondolat átnyújtásának, egy igazságmag elvetésének a szándéka. Ha az irodalmat az igazság kimondásának egyik eszközeként értelmezzük, ha belátjuk az irodalom társadalomformáló, identitásképző szerepét, a szépirodalom üzenetorientáltságában rejlő lehetőségeket és a szó befolyásoló erejéből fakadó hatalmát, akkor írói munkánkban édes teherként viseljük a szépírás erkölcsi-nyelvi felelősségét. És írjunk bár magunknak vagy szeretteinknek, alkotásunk mégiscsak másoknak is: az olvasónak szól; az irodalom így nyilvános megszólalás, s ekképpen nem magánügy. Ön szerint miben áll a szépírói megszólalás, az írói nyilvános gondolatrögzítés nyelvi felelőssége?

Kazinczy öröksége

1. Kazinczy Ferenc művelődéstörténeti megítélése ellentmondásos. Egyfelől az irodalom-történet, a nyelvtudomány és az írói társadalom elismeri életművét, foglalkozik (a kutatás szintjén is) alkotásaival és ápolja kultuszát. A 2009-es Kazinczy-emlékév során a konferenciák, a megjelenő kötetek kellőképpen hangsúlyozták Kazinczy sokoldalúságát, stílusújítói és irodalomszervezői jelentőségét. Másfelől azonban a széphalmi mester ismertsége és elismert-sége a „szakmán” kívül, a köztudatban legalábbis kétséges. Sőt, Kazinczy az irodalomtaní-tásból is többnyire hiányzik: a tantervek alig-alig tárgyalják teljesítményét. Mintha a pedagógia mostohán bánna a nagy nyelvújítóval, mintha nem akarná, vagy nem tudná pontosan meghatározni Kazinczy szerepét; mintha nem aknázná ki a hazaszeretetre, az emberségre és a tudatos, igényes nyelvhasználatra nevelésben Kazinczy életművét. Meglehet, hiányzik a hatá-rozott válasz a kérdésre: Mi Kazinczy Ferenc szerepe a magyar kultúra (nyelv és irodalom) történetében, a magyar nyelv és irodalom fejlődésében?