A továbbiakban egy olyan költő(nő)ről lesz szó, akiről már előző, Molnár Borbáláról szóló írásomban olvashattak, egy olyan hölgyről, akiről Kazinczy Ferenc is említést tett kiterjedt levelezésében. Ő nem más, mint egy modern felfogású költőnő, Újfalvy Krisztina.
A magyar irodalomtörténetben is fennmaradt a neve, annak ellenére, hogy a költőnő életében csak egyetlen kötet került kiadásra: 1804-ben a Molnár Borbálával folytatott levelezése. Ekkor is férjezett nevét használta, Máté Jánosné neve alatt jelent meg. Ez azt erősíti, hogy költeményeit nem a nyilvánosságnak szánta.
Újfalvy Krisztina 1761–1818 között élt. Kiadatlan verseinek megjelentetője, Kőváry László a következőképpen írt a költőnőről: „Mint általam is ismert mellképe mutatja, egyik vala kora szépségeinek; nyulánk termet, finom arcbőr, eleven ajak, tüzes szem egészíték ki eleven lelket mutató arckifejezését. A kellem és a szellem ily öszhangzó találkozása csakhamar keresetté tevé őt…” Krisztina nemesi családból származott, édesapját öt éves korában elveszítette, s így neveltetése teljes egészében édesanyjára maradt. Szerelmi csalódása után, elkeseredettségében férjhez ment Máté János földbirtokoshoz. Azonban Krisztina feltételhez kötötte a házasságkötést, férjétől teljes szabadságot várt el, valamint azt, hogy a szerelmére ne tartson igényt. S így férjétől sokáig külön élt. A boldogtalansága, a magánya volt költészetének forrása. Csak később, 50 esztendős korában tért vissza férjéhez, akit betegségében ápolt. Érdekes eleme életének leányának az eljegyzése. Kispál László feleségül kérte Klárát, azonban Krisztina „kicsinyelvén e kérőt, gúnyverssel felelt neki.” Melyre a kérő szintén gúnyverssel felelt, „Krisztina ezért nem csak hogy meg nem neheztelt, hanem a versírót magához bevezetteté könyvtárát neki felajánlá s leányát a kérőnek oda igéré […] és 1812-ben oda is adta.”
Újfalvy Krisztina könyvtárának jegyzékét is ismerjük, hiszen dédunokája, Kispál Sándor 1887-ben közzétette. A 173 könyvből álló jegyzék nem a teljes könyvállományt fedte le, valószínű, hogy a 200-at is meghaladta köteteinek a száma. Mindenesetre érdemes áttanulmányozni ezt a listát, hiszen képet kaphatunk arról, hogy mit olvashatott a 18–19. század fordulóján egy költészettel foglalkozó nő. Újfalvy Krisztina a maga korában művelt hölgynek számított, aki nemcsak könyvtára gyarapítása érdekében szerezte be a kor nagyjainak jelentős műveit, nem a külsőségekre adott, hanem valószínű, hogy olvasta is ezeket. Széleskörű olvasottságát mutatja könyveinek lajstroma, melyben szépirodalmi alkotások, vallásos művek, a kor folyóiratai, de történelmi, politikai, honismereti, pedagógiai témájú alkotások, valamint magyar nyelvű enciklopédia is szerepelt. Érdeklődése főként a szépirodalomra terjedt ki, könyvtára nagy részét ezek a művek alkották. Tehát egy könyvszerető, könyvet gyűjtő hölgy volt Újfalvy Krisztina, aki Kazinczy Ferenc néhány fordítását is ismerte, hiszen könyvei között szerepel Bácsmegyeinek öszveszedett levelei, Geszner’ Idylliumi, valamint Hamlet fordítása is. A széphalmi mester verseit is ismerte, olvashatta a korabeli folyóiratokból, a Magyar Museumból, illetve a Mindenes Gyűjteményből, melynek darabjai könyvkatalógusában is fellelhetők. Újfalvy Krisztina könyvtárának jelentős részét magyar nyelvű könyvek alkották, idegen nyelvűt csak elvétve találunk. Ennek oka, hogy a költőnő nyelveket nem tanult.
„Könyveit Szőkefalván levő birtokán tartotta, ősi curiája egy boltozatos kis szobájában, melyet könyves ház-nak hittak.” A jegyzék közzé tevője is felhívta a figyelmet a fontosságára: „Ez a hiányos jegyzék is azonban felbecsűlhetetlen fontos adaléka régibb irodalomtörténetünknek, műveltségi állapotainknak, s a hazai magán könyvtárak történetére is érdekes adat.” Írta mindezt Kispál Mihály 1886 októberében.
Döbrentei Gábor 1811. május 20-án keltezett levelében írt az akkor 50 esztendős Újfalvy Krisztináról Kazinczy Ferencnek. Érdekes ennek az időpontja, hiszen ekkor Krisztina visszafogottabb életet élt, a remetelétet választotta, ahol gazdálkodással foglalkozott, de verseket is írt, s ápolta betegeskedő férjét. Döbrentei egyébként elismerően írt a hölgyről, „az én kedves Magyar poétriám, vagy költőném” elnevezéssel illette. Kazinczy nem ismerte sem a hölgy nevét, sem a munkásságát, ezért Döbrenteihez írt válaszlevelében érdeklődött a hölgy felől: „Ki az az Ujfalvy Cristina? leány e? Asszony e? hány esztendős? szép e? ki leánya, felesége? Mit ír versben?”
Újfalvy Krisztina irodalmi munkássága főleg versek írásában mutatkozott meg. „…versein meglátszik a gyász, a keserűség, mely ritkán enged tért tréfának vagy gúnynak. Minden sorából kiérzik a sok szenvedés, mi annyi keserüséget hagyott hátra; verseiben még lobog a fájdalom tüze…” – írta róla Naményi Lajos 1903-ban. Férje halálakor megírta a gyászjelentését, mely egy hosszabb leírás volt, szerencsétlen házasságukról is beszámolt. „Minden kezdet s végzet közt, mit még a sebes villám sem tehet másként, van közbe valami ... de van a kezdő élet s végző halál közt egy lételfolyam, mit ama jóság és szeretet főalkatója minden azt kellemessé tehető módokkal meg is ajándékozott…”
Kortársaival levelezőkapcsolatban áll, levelezőpartnerei között mindkét nem képviseltette magát. A kor nagy irodalmi alakjával, levelezőjével, Kazinczy Ferenccel, a fent maradt leveleket figyelembe véve megállapítható, nem álltak levelezőviszonyban; leveleiben még utalást sem találunk a korrespondenciára.
Később Döbrentei Gábornak jelentős szerepe volt Újfalvy Krisztina nevének fennmaradásában, illetve művei kiadatásában, hiszen a költőnő unokaöccse, Újfalvi Sándor 1846-ban Döbrenteinek átadta Krisztina fennmaradt kéziratait, azonban teljes egészében végül nem jelentek meg, csak elszórtan.
Hölgyek Lantja címmel 1865-ben megjelent egy antológia magyar költőnők alkotásaiból, melyben Újfalvy Krisztina is helyet kapott. A szerkesztő, Zilahy Károly 9 költeményét is megjelentette. Később is foglalkoztak alakjával, költészetével, Weöres Sándor gyűjteményében is szerepelt, összefoglalóan írt Újfalvy Krisztina jelentőségéről: „Kalandosan és botrányosan élt, talán többet demonstrálva, mint amennyi valójában történt, hogy a szűkös és képmutató ál-erkölcsben zsugorgókat felháborítsa, a tisztességben raboskodó erdélyi társadalmakat zaklassa. Ma úgy fogalmazhatjuk: a nők jogaiért küzdött.”
Irodalomjegyzék
„Levéllé válva” Ujfalvi Krisztina verselő köre (1795–1797). A szövegeket sajtó alá rendezte, a bevezetőt írta: Egyed Emese. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2017.
Kispál Mihály, Egy régi magyar írónő könyvtára. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1887, 184–188.
Magyar irodalmi lexikon, főszerkesztő: Benedek Marcell, III. kötet, Akadémiai kiadó, Budapest, 1965.
Somkuti Gabriella, Ujfalvy Krisztina és könyvtára. Egy elfeledett 18. századi költőnő, Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, Bp., Országos Széchényi Könyvtár, 1981, 449–484.
Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái, XIV. kötet, Budapest, 1914.
Weöres Sándor, Három veréb hat szemmel, Budapest, Helikon Kiadó, 2010.
Stumpfné Braun Zsuzsanna
muzeológus
