„Kertem szépül.”
A széphalmi Kazinczy-kert felújításának krónikája, 2020, 9.
Magyarország egyik leglátogatottabb emlékhelyei közé tartozik Széphalom, ahol jelenleg is legfontosabb feladatának tekinti az utókor Kazinczy Ferenc kultuszának őrzését és ápolását. Az egykori lakóház helyére épített Emlékcsarnok előtti időszakban Kazinczy sírhelye volt az első számú zarándokhely a látogatók számára, ahol az író hamvai nyugszanak felesége, gyermekei körében.
Kazinczy 1804-ben vette feleségül Török Sophie-t, ezután nem költöztek még Széphalomra, a kúria építés alatt állt. Sophie szülői házában, Kázmérban laktak, amikor 1805 augusztusában megszületett első gyermekük, Iphigénia. Örömük azonban nem tartott sokáig, a kislány alig múlt egyéves, amikor meghalt a nagyszülői házban. A család ekkor már két hónapja a széphalmi otthonukban élt, s Kazinczy szándéka az volt, hogy a kis sírhelyet kertjében ásatja meg, s az nyugvóhely lesz majd később az egész család számára.
Kis Jánosnak írt levelében tudósít a történtekről: „Megholt 18d. Aug. Kázmértt. Még akkor nap írtam a’ Kassai Püspöknek, hogy kertemnek azt az egy nyomát, a’ hová a’ gyermek temettetni fog, engedje felszenteltetni, ’s megengedte. Ott fekszik, itt Széphalmon, sírban, nem kriptában. Jobbja ’s balja mellett én és Sophie fogunk fekünni.”
Kazinczy családja vegyes vallási felekezethez tartozott. Kazinczy református volt, így fiai is reformátusok lettek. Felesége római katolikus, így a leányok őt követték. Ezért kellett a kassai katolikus püspöktől engedélyt kérni, s ezért volt katolikus a temetési szertartás.
Kazinczy sok időt töltött Iphigénia sírhelyénél, dolgozószobája ablakából is rálátás nyílt a sírjára. Egy emlékmű tervét készítette el – Antonio Canova olasz klasszicista szobrász egyik művének másolatát szerette volna felépíteni lánya sírjához, azonban terve nem valósult meg. A sír környékét bokrokkal, virágokkal ültette be, illetve kőből készült padot is elhelyeztek.
1809 januárjában egy másik sír került a temetőkertbe: Török Sophie anyai nagybátyjáé, gróf Rogendorf Kajetáné, aki életének utolsó szakaszát Kazinczyék otthonában töltötte.
1831-ben a kolerajárvány elérte Zemplén vidékét is, augusztus 23-án Kazinczy Ferenc is áldozatául esett. Utolsó, befejezetlen levele harmadik oldalának a szélére legidősebb leánya, Eugénia írta a következőket: „Mély bánattal kell jelent(en)em a’ szegény atyám halálát, melly augusztus 23dikán nekünk nagy szomorúságunkra történt, a’ rettenetes Cholera betegségbe esett 21dikén, ’s harmadnap mulva elhagyott bennünket örökre az áldott…”
Sophie 1833-ban a sírhoz egy emlékoszlopot állíttatott, melyre Kazinczy barátja, gróf Dessewffy József készítette az oszlop déli oldalán található feliratot:
„Hatszor tíz télen át Íróink’ dísze, vezére
Hon nyelvünk’ gyönyörű tolla, Kazinczy Ferencz,
Sok múló tapson, ’s kínon túl szálva, meredten,
Végre ide e’ friss zöld hatnak alája került,
Lelke, felette, lebeg; hatván mindenfele; mert azt
Friss szellő hálás hon kebelekre viszi.”
Az emlékoszlop mintájául szolgált Claude Mathieu Delagardette Monument pour la ville de Blois című 1801-ben készített emlékműve. Kazinczy ez alapján tervezte meg 1809-ben a győri csatában részt vett zempléni hősök emlékművét. A vármegye azonban nem az ő tervét fogadta el, ám más formában mégis megvalósult az ötlete, felesége által. Az elkészített oszlop Kazinczy tervéhez képest kisebb méretű lett, a katonai jelképeket nem tartalmazta, a dór oszloprend és a triglifek viszont megmaradtak, valamint a tetejét egy kehely díszíti.
Kazinczy Ferenc rajza a Dessewffy Józseffel közös beadványuk piszkozatából a győri csatában elesett zempléni hősöknek emelendő emlékműhöz, 1809.
Matolay Viktor: A síremlék rajza, 1853.
Sophie 1842. február 14-én hunyt el Nagyváradon, s Kazinczy kívánsága szerint őt is a családi sírkertbe temették, így Iphigénia egyik oldalán édesapja, másik oldalán édesanyja feküdt. Római katolikus jelképként egy kőkeresztet helyeztek el a sírhely és az emlékoszlop közé.
Kazinczy sírja nemzeti zarándokhellyé vált, azonban a birtok haszonbérlők kezén volt, ahol áldatlan állapotok uralkodtak. Petőfi Sándor 1847-ben járt ott, Úti levelek Kerényi Frigyeshez című írásában ír lesújtó élményeiről: „jobb, ha nem mentek oda, mert nagyon erőslelkűeknek kell lennetek, hogy azon sírhalomnál meg ne esküdjetek, miszerint a hazáért soha, de soha egy lépést is tenni nem fogtok. Én voltam ott, láttam a pusztulás és feledés legszívszaggatóbb, legelkeserítőbb képét…”
Arany János Tompa Mihály társaságában látogatott el 1855-ben, amikor hasonlóan elkeserítő körülményekről számol be: „A kertben, melynek akáczait maga ültetgette, áll szürke gránit siremléke, sirján a zsidó pulykái legelnek. Az elhagyatottság szomorú képe az egész Széphalom: fájdalmas érzettel távoztunk onnét.”
Jakobey Károly: Kazinczy Ferenc síremléke, 1859.
Az 1859-ben, Kazinczy Ferenc születésének századik évfordulójára szervezett országos ünnepségeken hívták fel a nemzet figyelmét Széphalomra, s az ott uralkodó állapotokra. A Magyar Tudományos Akadémia gyűjtést szervezett, megvásárolta a széphalmi birtokot, s hozzáfogott a terület rendbetételéhez, hogy méltóképpen őrizze meg Kazinczy Ferenc emlékét.
Forrás:
Kováts Dániel: Fény s nagyvilág énnékem Széphalom
Orbán László: Kazinczy széphalmi birtoka című tanulmánya
Kesztyűs Kitti
