„Az Új magyar tájszótár és az elmúlt évtizedekben kiadott regionális tájszótárak megjelenése után eljött a tájszavak újabb rendszerezésének és a magyar nyelvjárási szókincs új leltározásának az ideje” – írja a kötet előszavában a főszerkesztő, Kiss Gábor, aki a jelen kiadvány összeállításával, majd közrebocsátásával látta el ezt az összetett feladatot.
2019-ben jelent meg a legújabb kiadású tájszótárunk, a Nagy magyar tájszótár. Az egy kötetből álló tudományos igényességű szótár egyedülállónak tekinthető, tájszótár már régen jelent meg a magyar szótárírás történetében. S bár vannak előzményei, forrásmunkái, mégis kivételes összeállításnak minősíthető.
A Nagy magyar tájszótár megjelenését megelőzte a mind tartalmában, mind nagyságában mérve kisebb, mégis szerves előzményének tekinthető, 2014-ben napvilágot látott Kis magyar tájszótár. Lényegesen kevesebb címszót tartalmaz, mégis haszonnal forgatható ismeretterjesztő munka, mely a tájszavak jelentését, értelmezését adja meg. Ebből nőtt ki vagy inkább nőtt ezen túl a Nagy magyar tájszótár.
Még mielőtt rátérnék a szótár bemutatására, érdemes áttekinteni, hogy korábban milyen tájszótáraink jelentek meg. A magyar szótárírás történetében már az 1700-as években találkozunk olyan szótárral, mely tájszavakat is közölt. Pápai Páriz Ferenc 1708-ban megjelent kétnyelvű szótárában több tájszó is szerepelt. Kassai József Származtató, ’s gyökerészö magyar-diák szó-könyv… című kiadványában tájnyelvi alakváltozatokat is szerepeltetett. Az első jelentős tájszótárunk 1838-ban jelent meg Magyar Tájszótár néven, miután a Magyar Tudós Társaság 1831. évi nagygyűlésén feladatként tűzte ki a tájszavak gyűjtését. Megbízható adatokat közölt pontos lelőhellyel, azonban ez a tájszótár nem a nyelvterület egészének a szókincsét ölelte fel. Ezt a hiányosságot pótolta az azonos néven megjelent kétkötetes Magyar Tájszótár, Szinnyei József szerkesztésében. Majd ez a Szinnyei-féle szótár lett az alapja az Új magyar tájszótárnak, melynek B. Lőrinczy Éva volt a főszerkesztője. 1979 és 2010 között öt számozott kötetben látott napvilágot, s „az 1890 és 1960 közé eső időszak nyomtatott és kéziratos, nyelvjárási és néprajzi természetű forrásaiban szétszórtan heverő, s így a tudomány számára szinte hozzáférhetetlen tájszóanyagot adja közre.”
A Nagy magyar tájszótár megjelenésének tehát voltak előzményei, nem ez volt az első tájszótár. Végleges formáját hosszas gyűjtések előzték meg, már az 1990-es évek közepén elkezdték a tájszavak összeírását, hiszen a korábban már bemutatott Magyar szókincstár – Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára összeállításánál, hogy minél gazdagabb, színesebb legyen a szinonimák sora, népnyelvi és tájnyelvi szavakat is beépítettek. De nem ez volt az egyetlen közvetlen előzménye a Nagy magyar tájszótárnak, ugyanis amikor az Értelmező szótár+ – Értelmezések, példamondatok, szinonimák, ellentétek, szólások, közmondások, etimológiák, nyelvhasználati tanácsok és fogalomköri csoportok című kétkötetes kézikönyvet szerkesztették, tájnyelvi szavakkal is gyarapították a szótár amúgy is összetett jellegét. Tehát a két említett szótár indította el a Nagy magyar tájszótár szóanyagának rendezését. Azonban nem csak ezek voltak a megalapozói. Húsz, korábban már megjelent regionális tájszótárat is feldolgoztak a szótár készítői. Elsősorban olyan lokális kiadványokkal dolgoztak, melyek a Kárpát-medencei magyar nyelvterületet jórészét lefedik. Ezenkívül a korábbi két nagy tájszótár készletét is feldolgozták, a Szinnyei-féle Magyar tájszótárt és az Új magyar tájszótárt. Emellett A magyar nyelvjárások atlasza is forrásként szolgált, valamint a hétkötetes A magyar nyelv értelmező szótára és a Magyar értelmező kisszótár is, melyekből a stílusminősítések (népies, tájnyelvi) alapján válogatták ki a szavakat.
Ha összesítjük a forrásként használt köteteket, megállapíthatjuk, hogy 25 korábban megjelent kiadvány felhasználásával állították össze a Nagy magyar tájszótár szóanyagát, feldolgozásuk 2012-re fejeződött be. Ebből is láthatjuk, hogy hosszas, aprólékos, többéves munkafolyamat, gyűjtés és válogatás eredményeként tarthatjuk kézben a legújabb tájszótárt, mely forrásjelölő voltával segíti a használóit, minden forrás visszakereshető, szögletes zárójelben megjelölik azt a forrásszótárt, melyből az adott tájszó származik.
A Nagy magyar tájszótár 51 405 szócikkből áll, melyek a bevált szótártani gyakorlat szerint ábécérendben követik egymást. A kötet elején szereplő előszóban hasznos információkat találunk a tájszavak gyűjteményének a használatáról, az ott szereplő adatok megkönnyítik az eligazodást. Ha a szótárt fellapozva nem tudunk egy rövidítést feloldani, visszakereshetjük az előszóban megjelentetett rövidítésjegyzéket.
A címben olvasható tájszavak a tájszótárban az első és az utolsó szócikként fordulnak elő, ezeken keresztül mutatom be a Nagy magyar tájszótár felépítését. Az abafinál címszónál a következő információkat tudhatjuk meg a szóról. Rögtön a vastagon szedett címszó után dőlten szerepel a szófaja. Az abafinál tájszó szófaja: ige. Ezután szerepeltetik a jelentését: derekasan megvesszőz, elver. Majd szögletes zárójelben láthatjuk: [Mtsz], mely a tájszó forrását mutatja meg, azt a kötetet, melyből a szótárkészítők az adott tájszót felhasználták. A rövidítés feloldását az előszóban található jegyzék segíti, jelen esetben a Szinnyei-féle kétkötetes Magyar tájszótár volt ennek a tájnyelvi szónak a forrása.
A tájszótárban szereplő utolsó szócikk a zsürmölget, melyről megtudhatjuk, hogy a szófaja ige, a jelentése, hogy morzsolgat, valamint azt is, hogy az Ormánysági szótár volt a forrása.
Tehát a címszó után szófajjelölés, szóértelmezés, végül a forrásmegjelölés olvasható. Egyes esetekben még a szó stilisztikai minősítésével is kiegészül, mely a szófajmegjelölés után szerepel. Három nyelvhasználati minősítést használnak a tájszótár összeállítói: gúnyos, gyermeknyelvi és tréfás lehet a tájnyelvi szó besorolása.
Az egynyelvű nagyszótárat mindenki haszonnal tudja forgatni, aki érdeklődik a magyar nyelv táj- és népnyelve iránt. Nemcsak a pedagógusok, írók, néprajzkutatók, hanem a tájnyelvi szavak iránt nyitottak is használhatják a tájszavak tárát, melyben anyanyelvünk nyelvi sokszínűsége is megmutatkozik azáltal, hogy a Kárpát-medence tájszavait tartalmazza.
Nagy magyar tájszótár. 55 000 népies, tájnyelvi és archaikus szó magyarázata. Főszerkesztő: Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2019.
Irodalomjegyzék
Kiss Jenő, Az első tájközlésektől az egyesített digitális tájszótárig. In: Magyar Nyelvőr, 132. évf. 1. sz. 27–36.
Kis magyar tájszótár, 5800 népies és tájnyelvi szó magyarázata. szerk.: Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2014.
Új magyar tájszótár, I. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979.
Stumpfné Braun Zsuzsanna
muzeológus
