Korábban, a gyermekirodalomról szóló rovatunkban már olvashattak a mesékről, valamint ismertté vált mesegyűjtőkről is. Most kicsit ehhez kapcsolódva egy újszerű s talán kevésbé ismert szótárt mutatok be, a Meseszótárt.
A mesék már kisgyermekkorunk óta életünk szerves részét képezik, a még olvasni nem tudó gyermekeknek a szülők, nagyszülők olvasnak szívesen meséket, később pedig már önállóan is képesek elolvasni egy-egy mesét, sőt gyakorlásként sokszor ők olvasnak a kisebb testvéreiknek. Az óvodai, valamint az iskolai nevelés-oktatás során is kiemelkedő szerepük van a meséknek. A szótárak terén eddig hiány mutatkozott ebben a témában, így egy egyedülálló kezdeményezés megvalósulását mutatom be: a 2018-ban, a Tinta Könyvkiadó gondozásában megjelenő, 1400 címszót tartalmazó Meseszótárt.
A szótár Zsák Éva Indira és Petróczi Andrea neve alatt jelent meg, viszont mindenképpen érdemes megemlíteni a társszerzőket, Duhaj Reginát, valamint Pék Andreát, akik illusztrációkkal is gazdagították a kötetet, s így egy színes, egyhangúnak nem mondható, gazdagon illusztrált könyv született közös munkájuk eredményeképpen. A rajzok kitalálásával, felhasználásával a fiatalabb korosztály is szívesebben forgatja majd a szótárt, valamint ezek az elemek erősítik a szólista mesés jellegét is.
Mielőtt rátérek a Meseszótár tartalmi, illetve szerkezeti jellemzőire, fontos kitérni arra a kérdésre is, hogy miért nevezhető hiánypótló műnek a lexikográfiában. Megállapíthatjuk, hogy 2018 előtt nem jelent meg meseszótár a hazai szótárak között. Ötletként már felmerült, azonban a kiadása nem valósulhatott meg. Magyar meseszótár kidolgozásával foglalkozott a 20. század elején Berze Nagy János (1879–1946) néprajztudós, aki a munkáját 1913-ban be is nyújtotta a Kisfaludy Társasághoz. A terv az volt, hogy Mesemotívumok címmel megjelentetik Berze Nagy gyűjtésének kötetét. A kézirat nyomdába is került, azonban az első világháborúban elkallódott, így Berze Nagy meseszótárának kiadása meghiúsult.
A 2018-ban kiadott Meseszótár összeállítását, végül kiadványként való megjelenését hosszas gyűjtőmunka előzte meg. Több mesekötetet is felhasználva, több mint 300 népmese tanulmányozása során válogatták ki a szótár alapjául szolgáló szavakat, melyek végül szócikkekként jelentek meg ebben a mesés szójegyzékben. A kötet szerzői többségében Benedek Elek meséit használták fel, de vannak benne Kriza János, Arany László, valamint Illyés Gyula által gyűjtött népmesék is.
A Meseszótár alcíme találóan összefoglalja a szótár tartalmát: 1400 régi, népies szó és népmesei szófordulat magyarázata példamondatokkal. A népmesékben gyakran előforduló kifejezések: szereplők, helyszínek, tárgyak, ünnepek, cselekedetek nevei szerepelnek címszóként, melyeknek a magyarázatát adja meg a szótár példamondatok szerepeltetésével. A nyelvünk folyamatos változik, így előfordulhat, hogy a népmesékben szereplő szavak, szófordulatok magyarázatra szorulnak, hiszen nem minden ott olvasható, hallható kifejezés része a szókincsünknek. A Meseszótár az egyes szavak magyarázatával megkönnyíti a kifejezések s ezáltal a népmesék megértését is.
A mesék szójegyzékében megtalálhatóak például a következő szavak: gömböc, obsitos, penető (pemete), szetemnyi, türücsköl. A szócikkek betűrendben szerepelnek a szótárban, s tartalmazzák a kifejezést, majd megadják a szó rövid magyarázatát. Abban az esetben, ha az adott kifejezésnek több jelentése is van, azokat számozással jelölve különíti el egymástól. Végül dőlten szedve szerepel a példamondat, „a könnyebb érthetőség kedvéért”, majd szögletes zárójelben szerepel egy szám, amely megmutatja a példamondat mesei forrását. A szótár végén megtalálható a Mesemutató, ahol a felhasznált mesék szerepelnek számozott sorrendben, így itt rá tudunk keresni a példamondatok pontos lelőhelyére. Az egyes mesék címe után zárójelben szerepel a népmesegyűjtő, akihez az adott mese köthető, illetve akinek a kötetében a történetek fellelhetőek, olvashatóak. Összesen 323 népmese szolgáltatta a Meseszótár alapját. Ha a szavak jelentésénél vagy a példamondatban kis nyíl jelet találunk bizonyos kifejezések előtt, arra utal, hogy megtalálható címszóként is a szójegyzékben, így a szómagyarázatok még jobban pontosítanak.
Felmerülhet a kérdés, hogy kiknek készült, kik használhatják a Meseszótárt. Az előszóban olvasható a kötet szerzőinek összefoglalója ezzel kapcsolatban. Úgy gondolták, hogy „olyan gyermekeknek, fiataloknak szeretnénk segítséget nyújtani, akik szívesen, érdeklődve hallgatják a meséket, és a teljesebb megértés reményében szívesen néznének utána, hogy a mese egyes elemei miként válnak a mesevilág részévé.” De megemlítik a szülőket, is, „akik azzal szembesülnek, hogy kíváncsi gyermekük olyan szavakra kérdez rá meseolvasás közben, amelyeket esetleg ők sem ismernek, értenek pontosan, vagy csak nem tudnak egy másik, nyelvünkből elveszett jelentéséről.” Ez alapján megállapítható, hogy a Meseszótár egy szélesebb olvasóközönségnek készült, mindenkinek hasznos lehet, aki valamilyen formában kapcsolatba kerül a népmesékkel. Így szülők, óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, gyerekek, tanulók is haszonnal tudják forgatni ezt a kötetet. Az egyszerű, érthető felépítés miatt a használata sem bonyolult, így valóban már a fiatalabb korosztály is rá tud keresni a kérdéses kifejezésekre, akár szülői vagy tanári segítség nélkül is. A Meseszótár a címszavak felépítésében nem használ szakszavakat, bonyolult magyarázatokat, így mindenki számára érhető, könnyen befogadható. Az előszóban rövid használati útmutatás is szerepel, ezzel is megkönnyítve a használatát.
A Meseszótár összeállításával és megjelentetésével bővült a szótárak világa, és elkezdődött egy folyamat, hiszen bebizonyosodott, hogy a népmesék is szótározhatóvá tehetők. Ez az első ezzel kapcsolatos kiadvány, de úgy gondolom, hogy nem az utolsó, hiszen a gyűjtés alapjául szolgáló mesék kiszélesítésével gyarapítható a szótárba bekerülő kifejezések száma.
Zsák Éva Indira – Petróczi Andrea, Meseszótár, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2018.
A következő, ehhez a rovathoz kapcsolódó írásomban a Magyar szókincstárról olvashatnak majd.
Irodalomjegyzék
Irodalomtörténet, szerk. Pintér Jenő, Kiadja a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Budapest, 1914, 44.
Fülöp Lajos, Berze Nagy Lajos emlékezete. In: Honismeret, 2004, 21–25.
Szabó T. Attila, A magyar népmesetípusok. In: Korunk, 1959, 297–300.
Stumpfné Braun Zsuzsanna
muzeológus
