Kazinczy Ferenc életében meghatározó szerepe volt a folyamatos jobbításnak, hiszen a magyar irodalmat és a magyar nyelvet igyekezett jobbá tenni, megújítani. Ennek az eszmének egyik forrása volt számára a hasonló jobbító szándékú és gondolkodású emberek csoportja. Ezeket a felvilágosult elméket a korban talán a leginkább a szabadkőműves páholyokban lehetett megtalálni.
A szabadkőművesség Kazinczy korában
A XVIII. század második felében a szabadkőművesség még nem feltétlenül az volt, amivé a XIX. század végére vált. Ekkor az első virágzását élte Európában és Magyarországon. A korban, a felvilágosodás évszázadában elterjedtek voltak, sőt divatossá is váltak a különböző titkos és nem titkos társaságok, klubok, melyek egy adott nézet, eszme képviselőit igyekeztek egybefogni. Ilyen volt a szabadkőművesség, mely Európában a század első felében (1717 az első nagypáholy Angliában) terjedt el. A páholy volt a szabadkőművesek alapszervezete, mely egy nagypáholyhoz tartozott, s a nagypáholy adta meg az engedélyt a működéshez. A páholyba belépők először a három alap fokozatot (inas, legény, mester) lépcsőt járták végig. Az eredeti angol, vagy János-rendi páholyokba nem is volt több fokozat, később több, magasabb fokozatot is megalkottak (ún. skót rítus).
A magyarországi szabadkőművesség történetének kezdete az 1740-es évekre tehető. Bécsben (1742, 12 magyar tag), Brassón (1749), Nagyszebenben (1765), Pesten (1768), Eperjesen (1769) megalakultak az első páholyok, többnyire egy külföldi nagypáholy engedélyével. A felvidéki páholyok lengyel, az erdélyi és a nyugati országrész páholyai német közvetítéssel jöttek létre. A páholyok tagjai voltak a kor kimagasló személyiségei, mint Eszterházy Ferenc udvari kancellár, gróf Bethlen Gábor erdélyi udvari kancellár, Báróczy Sándor testőrkapitány, sőt Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc császár is. Később oly nevek is felbukkantak a szabadkőművesek között, mint gróf Festetics György, a Georgikon alapítója, valamint testvéröccse Festetics Imre, akinek állatnemesítő munkája mellett a genetika törvényeinek felismerése is a nevéhez fűződik (megelőzve Mendel kísérleteit), s nem utolsó sorban gróf Széchenyi Ferenc, a Nemzeti Múzeum megalapítója is. Szabadkőműves volt Aranka György, az erdélyi nyelvmívelő társaság megalapítója, s barátja Kazinczy Ferenc is. Kazinczy bőséges iratanyagot, leveleket hagyott az utókorra, így az ő szemén keresztül bepillantást nyerhetünk a század második felének szabadkőművességébe.
„Eggy estve eggy barátomnál gyűlénk-öszve, tiszta és tisztátalan lelkek, mint a’ Szent-Péter lepléé, ’s ’a beszéd a’ Kőmívességre [szabadkőművességre] fordult. Melly bolondság, mondá az eggyik, olly társaságba, olly titkos társaságba lépni, mellynek czélját, törvényit, tagjait eggyen kettőn kivül nem ismerjük, ’s csak azért, hogy ez által pillonghassunk; csak azért, hogy azt mondhassuk magunknak, hogy mi jobbak vagyunk mint mások. Én pedig, mondám azzal a’ nagy tűzzel, melly engem, hatvannegyedik esztendőmben, most is ifjúvá teszen; én pedig nem ismerek nagyobb szerencsét, mint azt, ha valaki Kőmívessé lehetett. És, hogy valaki közzűletek azt ne gondolja, hogy én magamat Kőmívesnek akarom nézetni, kimondom, hogy az nem vagyok, de hogy meg nem szűnök mindent elkövetni, a’ mi szükség, mind addig, míg azzá lehetek. Nem elég e az a’ biztatás, hogy ott minden Vallás tiszteletben van, ’s mindenki azt követheti e’ részben, a’ mit lelkiismérete javall? Nem elég e, hogy az Uralkodás ellen munkájokban semmi nincs? és hogy ők új tisztet ’s kötelességet senkire nem tesznek, de azt, a’ mire minden köteles, még szentebbűl kívánják? ... A’ Kőmívesség tehát jókat keres, jókat vesz-fel. És osztán az a’ szép Eggység, melly nem születést, mely nem fényt, hanem érdemet tekint. Ferencz Császár, a’ Maria Terésia férje eggy lózsiban [páholyban] eggy Consiliáriussal, eggy Concipistával, eggy Hadnaggyal, eggy Franciscanussal, eggy Kálvinista, vagy eggy Rácz Pappal, ’s ott feltett süveggel mindenkire, ’s ott mint barát és barát, mint testvér és testvér. Képzelhettek e istenibb pillantást mint az volna ha őket így látnátok a’ Virtus nevében eggyesítve? … Gyönyörűség annak a’ társaságnak lenni tagjává, mellyben Kelemen pápa a’ XIII. és XIV., s Friedrich, Ferencz, és Swieten voltak.” (Kazinczy: Pályám emlékezete, az 1783-as esztendő eseményeit idézi fel a szerző).
A kor szabadkőműveseivel szemben három fő kitétel volt, s talán ez tükrözi leginkább a kor szabadkőműves eszméjét: hinni egy felsőbbrendű lényben, istenben, de ez független a felekezetektől, vagyis a vádakkal szemben nem voltak istentagadók. Hű alattvalónak lenni, azaz az állam rendje ellen nem törhet a szabadkőműves. Egyenlőnek tekinteni minden embertársát, s lehetősége szerint támogatni az elesetteket. Mindezek az eszmék nagy hatással voltak az ifjúra. Kazinczy Ferenc már iskolás évei alatt elkötelezte magát az irodalom mellett. Eperjesi és pesti joggyakorlata alkalmával nyílt lehetősége, hogy közelebb kerüljön a szabadkőművesek társaságához, melyhez nem volt egyszerű csatlakozni. Az érdeklődő, arra érdemes jelentkezőt az ismerős páholytagok figyelemmel kísérték, és ha megfelelt a magatartása a kitételeknek, meghívták egy páholyba. A fenti beszélgetés után szólította meg őt Fráter István, aki később bemutatta gróf Török Józsefnek, akinek bátyja volt gróf Török Lajos, a miskolci „Erényes Világpolgárhoz” címzett szabadkőműves páholy akkori elnöke, s később Kazinczy mentora, főnöke, később apósa. 1784. január 16-án avatta Török Lajos Kazinczyt szabadkőművesnek Orpheus néven (később, 1790-ben e néven indított egy folyóiratot is, melyben a józan gondolkozás-t hirdette). E páholy tagjai a környék nemességének jelentős tagjai, mint Berzeviczy Gergely, Szulyovszky László, Péczely István, Fráter István. A páholyban Kazinczy helyettes titkári, majd titkári feladatokat is ellátott, s lelkesedésével kivívta társai nagyrabecsülését is.
Nem sokkal szabadkőművessé avatása után II. József császár egy rendelettel korlátozta a páholyok működését. Az uralkodó a szabadkőművességet nem ellenezte, pusztán csak az ellenőrzést terjesztette ki, a kontrollt vonta szorosabbra. Ez volt az úgynevezett Reform-Pátens (1785), mely korlátozta a páholyok számát, de a tagság létszámát nem. Csak tartományi székhelyeken működhetett, ahol a közigazgatást felügyelő udvari tisztviselők figyelemmel kísérhették a tevékenységüket. A tagnévsorát a helytartóságnak időről időre be is kellett szolgáltatni. Így az Erényes Világpolgárhoz címzett páholynak is fel kellett függeszteni működését, lévén Miskolc nem volt tartományi központ. Később, mikor a páholyok titokban újra elkezdtek dolgozni, az Égő bokorhoz címzett kassai páholy tagjai között találjuk Kazinczy nevét, Bacsányi Jánossal és Baróti Szabó Dáviddal együtt. Ők hárman kezdték el a Magyar Museum című irodalmi, de politikai témájú cikkeket is közlő folyóiratot szerkeszteni.
A források (Abafi Lajos) szerint e páholy motorja Kazinczy Ferenc volt. Maga Kazinczy egy Aranka Györgynek írt levelében mutatta be, mit is jelentett számára a szabadkőművesség:
„Én nekem a’ kőmívesség olly társaság, a’ melly eggy kis karikát csinál a legjobb szívű emberekből, mellyben az ember el-felejti azt a’ nagy egyenetlenséget, a’ mely a külső világban van, a’ mellyben az ember a’ Királyt és a’ legalatsonyabb rendű embert testvérének nézi, a’ mellyben el felejtkezik a’ Világ esztelenségei felől, ’s azt látván, hogy minden tagban eggy Lélek t. i. a’ jónak szeretete dolgozik, öröm könnyeket sír, a’ mellyben sokkal biztosabb Barátokat lél, mint a’ külső Világban; a’ mellyben kiki igyekezik ember társainak nyomorúságát a’ szerint a’ mint tehettsége engedi, könnyíteni, a’ mellyben kiki olvasni, tanulni, szerzetes atyjafiait munkái, írásai, példái álltal tanítani tartozik. – az illyes társaság nékem kedvesebb, mint a’ mely aranyat vagy ollyas élet-hosszabbító orvosságokat tsinál, hogy a’ ki véle él, szemem láttára nyomorék koldússá lesz. … Az én itéletem szerint elég mindég eggy páholyban a’ három meg-nevezett gráduson dolgozni hogy először azoknak meg-lépése alatt a’ szék Mester az alatta valóinak elmebeli tehettségét ’s szíve minéműségeit szintén a’ fenekig esmerje…”
Kazinczy e leveléből kitűnik, hogy a páholyra, mint szellemi szalonra gondolt, ugyanakkor a korban elterjedt különböző spirituálisabb irányzatok nem vonzották, sőt kissé károsnak, az eredeti céltól elrugaszkodottnak tartotta…
Kazinczy és Török Lajos és a rózsakeresztes rend Magyarországon a XVIII. században
Szendrői gróf Török Lajos már kora ifjúságától kezdve nyitott volt az új eszmék iránt. Ifjúkorát apja mellett Bécsben töltötte, itt ismerkedett meg a szabadkőművességgel. Később Eperjesen mind apja, Török József, mind ő maga is belépett az Erényes Utazóhoz címzett páholyba, s később aktívan részt vett a szabadkőművesség felső-magyarországi életében.
Kazinczy Ferenc kapcsolata mentorával baráti, családias volt. Mindketten szabadkőművesek voltak, s mikor Török Lajostól a tankerületi igazgatói állás felajánlásakor kérték, hogy nevezzen meg két személyt, akit érdemesnek tart munkatársul fogadni, ő egyből Kazinczyt nevezte meg, míg a másik személyre nem tudott senkit jó szívvel megnevezni. Ez a bizalom végigkísérte e két ember további életét. Ugyanakkor volt egy pont, melyben kevéssé egyeztek, s ez nem volt más, mint a szabadkőművességgel egy időben vele, s gyakran összefonódó rózsakeresztes rend. Török Lajos életében fontos szerepet játszott az alkímia, a kísérletezés. Ez volt az a társaság, mely az alkímiával, a természet titkainak megismerésével és nem utolsó sorban néha az aranycsinálással és az örök élet elixírjével is foglalkozott, kutatta a bölcsek kövét. A rózsakeresztesek gyakran a szabadkőműves páholyokban magasabb fokozatokban voltak jelen, s ezeken keresztül vették fel új tagjaikat.
A rózsakeresztes rend híve volt ifjúságától fogva gróf Török Lajos. A hagyomány szerint a Bécsben tartózkodó ifjú, és édesapja egyaránt egy csalás áldozatává vált, mikor is az apa, Török József jelentős összeget, 3000 aranyforintot kölcsönzött egy „aranycsinálónak”, s az ifjú Lajos mint küldönc keveredett a csalásba. Ez az esemény irányította Török Lajos érdeklődését az alkímia, a vegyészet felé. Feljegyzések, s nem utolsó sorban Kazinczy írásai szerint Török Lajos a szabadkőműves páholyt csak egy lépésnek tekintette a rózsakeresztes páholy felé vezető úton. Azt azért érdemes megemlíteni, hogy az alkímia a modern kémia előszobája, s a rózsakeresztesek csak egy kis része törekedett az aranycsinálásra. Többségük a természet megismerésére törekedett, s kísérleteikkel és ismereteikkel egy új tudományt, a modern kémiát teremtették meg. Báróczy Sándor A mostani Adeptus vagy is a’ szabad kőmívesek valóságos titka című regényfordításának mintegy 70 oldalas előszavában igyekezett megvédeni az alkímiát a rágalmaktól, támadásoktól.
Török Lajos, mint Kazinczy többször is írta, jelentős összegeket költött kísérleteire. Lehet, hogy Kazinczy iszonyattal szemlélte apósa „meghibbanását”, ugyanakkor nem volt minden eredmény nélküli a kísérletezés, hiszen a Török-tinktúra a korban ismert orvosság volt, igaz elsősorban külföldön. A Pressburger Zeitung korabeli hasábjain rendszeresen lehetett olvasni Török Lajos cikkeit, hirdetéseit, sőt egy „Rusz-tinctura” nevű készítményét használták is.
Ha Kazinczy Ferencet mint szabadkőművest tekintjük, fontos felhívni a figyelmet arra, hogy abban a korban a szabadkőművesség még egészen mást jelentett, mint később, mint akár napjainkban. Az akkori szabadkőművesekre ma úgy tekintünk, mint tudósokra, mecénásokra, a magyar kultúra kimagasló személyeire. E nemes társaságba tartozott Kazinczy Ferenc is.
Aranka Györgynek már korábban idézett levelében ezeket a szavakat írta Kazinczy:
„Voltaire, Rousseau, Helvetius, a’ Sanssouciba lakott Philosophus [II. Nagy Frigyes, porosz uralkodó, szintén szabadkőműves], s a’ Kőmívesség úgy adnak paist balomba, jobbomba kardot, lábaimra szárnyakat, mint mikor Perseust készítették-fel az Istenek Andromeda meg-szabadítására.”
Irodalomjegyzék
Abafi Lajos, A szabadkőművesség története Magyarországon, Budapest, 1993. (Hasonmás kiadás)
Báróczy Sándor, A mostani Adeptus vagy is a’ szabad kőmívesek valóságos titka. Bécs, 1810.
Eckhardt Sándor, A francia forradalom eszméi Magyarországon. Budapest, 2001.
H. Balázs Éva, Bécs és Pest-Buda a régi századvégen. Magvető Kiadó, Budapest, 1987.
Kazinczy Ferenc, Pályám emlékezete, Sajtó alá rendezte: Orbán László, Debrecen, 2009.
Kazinczy Ferenc levele Aranka Györgynek. Kassa, 1790. In: Kazinczy Ferencz összes művei I. Kazinczy Ferencz levelezése, II. kötet. Budapest, 1891, 51–55.
Szabadkőművesség titkok nélkül. Válogatta és szerkesztette: Márton László. Noran Libro, Budapest, 2018.
Kurucz Péter
gyűjteménykezelő, könyvtáros
