Klasszikus irodalom. Frissítés most!
DR. RINGER ISTVÁN
Az általam ajánlott irodalmi alkotás Krúdy Gyula Vörös postakocsi című regénye. Bár nem is annyira regényről van szó, hanem inkább egy olyan novellafüzérről vagy prózába oltott költemények láncolatából, amelyek önállóan, fejezetenként, külön-külön is megállnak. Talán a szereplők, a főszereplő és a mellékszereplők személye az, ami egybefűzi ezt a novellacsokrot. 1913-ban jelent meg Krúdynak ez a munkája, és valójában ez volt az első olyan írása, ahol a később védjegyévé vált stílus megjelent, és egy óriási sikert is hozott ez számára. Nagyon rövid idő alatt több kiadást is megélt, a Singer és Wolfner Kiadó elhatározta Krúdy Gyula addig összegyűjtött munkáinak kiadását. Az író valójában ezzel a munkájával lépett ki az irodalmi nagyszínpadra, ha lehet így fogalmazni. Ez a novellafüzér sajátos hangvételű, kicsit nosztalgikus, keserédes írás, amely egyrészt bemutatja a XX. század első évtizedének Budapestjét, azokat a kicsit félvilági alakokat, bohém figurákat, akik nagyon őszinte életet éltek. A sajátos Krúdy-stílus tulajdonképpen minden sorából visszaköszön ennek az írásnak. Van benne nagyon sok tanulság olyan értelemben, ami művelődéstörténeti érdekesség is, hiszen valós történelmi szereplőkkel is találkozhatunk, illetve azonosíthatunk álnéven történelmi szereplőket. Így maga a főszereplő, Alvinczi Eduárd, a híres kártyás államférfi, Szemere Bertalan, a hírlapíró, Rezeda Kálmán az maga Krúdy alakja, illetve a két, nem is annyira mellék-, hanem inkább főszereplő színésznők, a Pattantyús utcai színésznők is valós szereplők voltak. Természetesen van szerelmi szál is ebben a történetben, ugye megjelenése után volt egy olyan vélemény, hogy rövid idő alatt az összes pesti nő elolvasta ezt a könyvet, sőt még iskoláskorú lányok is olvasták. Ezen túlmenően is nagyon sok művelődéstörténeti érdekességet is találhatunk benne. Az én személyes kedvencem a hetedik fejezet, amely a pesti bohém életet írja le, illetve a bécsi félvilág pesti szórakozási körülményeit. Megjelenik benne a Somossy Orfeum, amely egy híres szórakozóhely volt, Somossy Károly alapította, illetve Carola Cecília híres táncos-énekesnő. Krúdy 35 éves volt mindössze, mikor a Vörös postakocsi megjelent, és az akkori irodalomkritikus megjegyzése szerint folyamatosan virágvasárnapot mutatott a kalendárium; akkor valóban azt gondolhatta ő is, hogy ez a vörös postakocsi még megy valahová, aztán az élete egy picit más fordulatot vett, viszont ettől a ponttól kezdve teljesedett ki az az írói életmű, amiről én azt gondolom, hogy párját ritkítja hangvételét és stílusát tekintve a magyar irodalomban. A Vörös postakocsit jó szívvel ajánlom bárkinek.
