Klasszikus irodalom. Frissítés most!
VÉGSŐNÉ FAZEKAS ARANKA
Az én egyik kedvenc könyvem Dobos László felvidéki magyar írótól az Egy szál ingben című regénye. Az ’50-es évek elejétől 1918-ig nyúlik vissza, és a trilógiájának harmadik darabja nagyszabású tablót fest a felvidéki magyar nemzetiség életéről, különösen a történelmileg, társadalmilag meghatározott magatartásformákról, viselkedéstípusukról. Emberi sorsok két idősíkban sodródnak. Az egyik a párhuzamos múlt és jelen, falu és város között, falusiból városivá, illetve parasztból értelmiségivé lett, a másik síkon pedig az akkori esztendők – hiszen ’50-es évekről beszélünk – csehszlovákiai magyarságának történelmét méri fel. A magyar nemzeten is átívelő hatalmas traumák, tragédiák, Trianon, hatalomváltás, a csehek beszivárgása Bodrogközbe, a bécsi döntés, a csehek menekülése a Bodrogközből, bevonulások Magyarország ékes koronájába, a kincses Erdélybe, Újvidékre, Don-kanyar, katonaföldrajz, bakatörténelem, 1945 kitelepítések, jogtiprás, tehát mindezeknek a hatalmas változásoknak az alján, a mélyén ott vannak az emberi sorsok, emberi gondok. Az íródeákban, a regény főhősében, a balsorsok elmesélőjében felsejlik a Bodrogköz visszacsatolásának mitikus ideje. Az ő családja is rajta van a kitelepítők listáján. És szomorúan tapasztalja, hogy az Istentől eltávolodó új idők új urainak legfőbb gondja, legfőbb kérdése az, hogy túl sok magyar gyerek jár magyar iskolába. Rájön arra, hogy sajnos az ember élete sohasem lehet teljes. Nagyon szép vallomása: „Mindig elmulasztottam valamit az életemből. A madarak miatt a virágokat, virágok miatt a fákat, s az emberek rossz szája miatt a magam életét.” A regénynek az egész terét uralja a nagy csallóközi árvíz. Ezzel kezdődik a regény, és árvízzel fejeződik be. Mintegy keret közé szorítva, tömörítve az akkori idők történelmi, társadalmi viszontagságait. „Sírva nevető idők voltak ezek, próbatétel az életemnek és családomnak, és amit az ember nem él meg, azt nehezen érzi.” Idéztem az író gondolatait. Nem véletlen, hogy a Bodrogközt többször emlegeti, hiszen ő tőlünk nem messze, Királyhelmecen született. Azt hiszem, sok értéket hagyott hátra, értékes ember volt Dobos László.
