Klasszikus irodalom. Frissítés most!
JUHÁSZ JUDIT
Egy élő klasszikus kötetét szeretném ajánlani, Szilágyi István Katlanváros című kötetét. Erdélyi író, kortárs író, Kolozsváron született, ott is él, 82 esztendős, és ez jelenleg az utolsó előtti könyve. Ez egy esszékötet, amelyben önvallomásszerűen tárja föl gyerekkorától egészen felnőttkoráig az elmúlt eseményeket, az életét. Egy olyan csodálatos ember, akit személyesen is ismerhetek, és el is gondolkodom azon, hogy vajon ezért szeretem-e annyira a műveit és az írásait, mert személyesen is ismerem, hiszen a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas író. De bizonyosan közrejátszik az is, hogy hallom a hangját, amikor olvasom a sorait, és hogy olyan különlegesen szép, érzékletes, hajlékony és kifejező nyelven fogalmazza meg a gondolatait, ami elbűvöli az embert. Ő Zilahon élt, tehát ez a bizonyos katlanváros ez Zilah. És 18 éves koráig felnevelő városában élt, és mindenáron mozdonyvezető akart lenni, 18 évesen érettségi után szinte meg is szökött, és elment Kolozsvárra, hogy mozdonyvezető lehessen. Lakatos lett, mozdonyvezető-lakatos mester, de a szeme nem volt elég jó hozzá, hogy fölvegyék, így aztán jogot végzett, és már 20 évesen eljegyezte magát az írással. Ebben a kötetben valami egészen tündökletes módon ábrázolja azokat az embereket, akik között felnőtt, egészen gyönyörű emléket állít az édesanyjának és a nagymamájának, a két meghatározó asszonynak, hiszen az édesapját elveszítette 1943-ban, a Don-kanyarban, tehát félárvaként nőtt fel, asszonyok nevelték, és olyasfajta világlátással nézi a történéseket, a jelent és a múltat is, mert hatalmas történelmi regényei vannak, például a Hollóidő, talán ismerik a kedves olvasók. A török hódoltság idején játszódik a szövevényes, fantasztikusan erős karakterekkel megírt története. De hát novellákat, esszéket is ír, a Helikon főszerkesztője volt nagyon sokáig. Egy olyan ember, aki egyenes tartással volt képes végigélni a diktatúrát, Ceausescu hihetetlen brutális országlását, megőrizte a tisztességét, és valami igazán szép, mély emberi látásmóddal rajzolja meg mindazt, amit ő a világból érdekesnek tart. A legújabb regényét még nem olvastam, ez szinte egy kicsit bevezető hozzá, hogy az ő gyönyörű nyelvét, a gondolati váltásait, a humorát, az iróniát, ami átszövi az írásait, hogy ezt egy kicsit mintegy előhangot olvasom a nagy regényhez, amely a Rákóczi-szabadságharcban játszódik. Most jelent meg nemrég az MMA kiadásában. Nos, tehát klasszikus, mondtam az első mondatokban, és ugyanakkor kortárs. És olyan egyetemes szintre emeli az erdélyi embert, önmagát kereső, önmagával vívódó, önmagával számot vetni akaró ember lelki világát, hogy az nem marad provinciális, nem marad erdélyi, vagy kolozsvári vagy zilahi, hanem egyetemes. Mindenki, aki hasonlóképpen igényesen éli az életét és vet számot önmagával, saját magára ismer benne. Ez számomra mindig nagy élmény, úgyhogy Szilágyi Istvánt szívből ajánlom mindenkinek.
