Klasszikus irodalom. Frissítés most!
DR. MINYA KÁROLY
Székely Csabának a Bánya-trilógiáját szeretném a nézők figyelmébe ajánlani. Ez három részből áll értelemszerűen, a Bányavirág, a Bányavíz és a Bányavakság című műből. Ez egy dráma a műnemét tekintve, a műfaját tekintve pedig tragikomédia. És ebből is a Bányavirágot szeretném egy picikét röviden bemutatni. A szerzője, Székely Csaba szinte berobbant a magyar irodalomba, a kortárs magyar irodalomba, minden műve, minden drámája, legalábbis ezek is, az év drámája kitüntetést és díjat kapták. Egy elképzelt helyszínen játszódik, de azért beazonosíthatjuk Székelyfölddel, és máris el lehet mondani, hogy egy olyan leplet szeretne lerántani a művével, egy olyan ideális képet szeretne szétfoszlatni, miszerint akik Erdélyben élnek, azok csodálatosan beszélnek magyarul, nagyon szép ruhába öltözködnek, és gyönyörű életet élnek. Ez azonban koránt sincs így. Ő tulajdonképpen ezt a mázat szeretné lecsupaszítani, letakarítani erről az elképzelt nosztalgikus gondolkodásmódunkról, és ez természetesen, hiszen ott is vannak problémák, mint például maga a Bányavirág arról szól, hogy a bezárt bányák miatt nincs munkahelyük az embereknek, és ezért bizony erőteljesen az alkoholizmusba fojtják a bánatukat, és bizony a kifejezésmódjuk is időnként kívánnivalót hagy maga után. De muszáj, hogy ez ebben a műben szerepeljen, nem öncélú trágárság, hanem valóban azt a helyzetet, azt a viszonyt mutatja be. A főszereplője egyébként Iván, és az groteszk és tragikomédia, hogy valójában az orvosával azt akarja elérni, hogy ne adjon az édesapjának már több gyógyszert, mert nem akarja, hogy éljen, szóval teljesen megkeseredett világban él, és nagyon erőteljes szerepet játszik benne az alkohol. Lehet, hogy valaki azt gondolja, miért ilyen művet ajánlok, de hát azért mindenképpen fontos figyelembe venni azt, hogy időnként a valósággal még inkább szembesüljünk, és ne egyoldalúan, egyféleképpen gondolkodjunk, jelen esetben az idilli virágos Erdélyről, hanem tudjuk azt, hogy az éremnek van másik oldala is. És hát a Bányavirág cím is azért némi derűlátásra ad okot a szerző szerint is, mert esetleg ebben a bányában, a bezárt bányában, ebben a sötétségben, ebben az állandó elvágyódásban mégis van valamilyen kiút, és ezt a virág jelzi.
