Klasszikus irodalom. Frissítés most!
Prof. dr. Dienes Dénes
Rákócziak földjén vagyunk, egy olyan regényt ajánlok, amely abba a világba vezet bennünket vissza, amikor a vezérlő fejedelem és katonái itt ezen a tájon és egyáltalán Magyarországon dicsőséges harcokat folytattak. Egy olyan regényt, egy olyan könyvet tartok a kezemben, amely Jókai Mórnak a műve: Szeretve mind a vérpadig. Ez a könyv 1882-ben jelent meg először. Sajátos év volt ez, Arany János ekkor halt meg, s Jókai azt érezhette, hogy miközben visszatekint a magyar múltra, eltűnnek mellőle a nagy kortársak, és lassan egyedül marad. A könyv témáját Thaly Kálmán – Jókainak unokatestvére volt és a kuruc kor nagy kutatója –ajánlotta a jeles írónak. Ma van egy olyan vélemény, hogy Jókait át kell írni, de ezt olyanok mondják, akik talán nem is olvastak Jókait. A Szeretve mind a vérpadig az egyik legizgalmasabb regénye, kevés benne a tájleírás, annál több a cselekmény, az izgalmas cselekmény és költői jellemrajz. Nyilvánvalóan, hogy ha valaki a kuruc kor történetét kutatja, akkor nem ezt a könyvet fogja elolvasni, de mindenesetre ez a könyv ihleti az embert, hogy utánanézzen a történeti valóságnak. Jókai ugyanis költői formában nyújtja ezt a történetet, és a központi alakját így festi meg Bocskai László kuruc főtiszt személyében. Én valamikor tinédzser koromban olvastam legelőször ezt a kötetet, ezt a regényt, ezt a munkát, és jelentősen hozzájárult a történelmi érdeklődésem kialakulásához.
