Klasszikus irodalom. Frissítés most!
Kopp Kinga
Én Déry Tibornak a Szerelem című novelláját választottam, ugyanis nagyon megragadott engem ez a mű, amikor olvastam. Ez 56-ban játszódik, és bemutatja a kornak a szörnyűségeit és a rossz élményeit. A főhősünk „B”, aki nem kapott jelentősebb nevet, ugyanis abban a korban gyakori volt az, hogy letartóztattak embereket és börtönbe vitték, ártatlanul. „B”-vel is ez történt, viszont amikor B-t kiengedték a börtönből, nagyon-nagyon boldogságot olvashatunk le az arcáról, ugyanis amikor kilép a börtönből, nem úgy néz rá a tájra, hogy hogy… nem úgy mint mi, hogy hétköznapi dolog, hanem csodálkozik, hogy milyen csodálatos tájban él ő, illetve számára egy óriási élmény az, hogy egy nő és egy férfi beszélget, amely általános dolog számunkra. Számára ez nagyon nagy dolog. Nagyon nagy félelem van benne, ugyanis fél, hogy a kedvese, felesége megvárja-e, megvárta-e a hosszú évek után, és amikor hazaér nagy örömmel látja, hogy felesége megvárta. Nincs ott más férfi, csak őt várta végig. Nem egy happy endet kell elképzelnünk, ahol tűzijátékok durrannak, hanem egy őszinte szerelmet láthatunk, olvashatunk el, ugyanis csak zokognak, mindketten zokognak, és örülnek egymásnak. Örülnek, hogy hazatért, nagyon boldogok, és csak ölelni tudják egymást. A mű végén egy megtisztulás jelenetet láthatunk, amikor a felesége megfürdeti B-t. Ez önmagában a megtisztulást jelképezi, hogy kiszabadult a börtönből, és el kell felejtenie a rosszat. Számomra ez nagyon megragadó volt, ugyanis több tanulságot is levontam belőle, egyrészt azt, hogy érdemes várnunk, akár érdemes megvárni az igaz szerelmet, is és érdemes megvárnunk egymást, a barátokat, mindenkit.
