Kazinczy művészetszemléletét alapvetően határozta meg az idealizált ábrázolásmód. Leghitelesebb mintáinak az antik görög és római szobrászati alkotásokat tartotta. Winckelmann művészettörténeti tanulmányai nyomán úgy gondolta, hogy a klasszikus szobrokban rejlő szépség megjelenítése során valósíthatók meg legmagasabb szinten a művészeti értékek. A művészetre és az irodalomra egyaránt kiterjesztette álláspontját, amelyet az Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című írásában is megfogalmaz:
„Valamint a faragó és festő nem emelkedhet mívésszé, ha az antikok és a XVI. század nagy mesterei s a későbbeké után nem gyakorolja szemét és karját, s csak eleven példányok után dolgozik: úgy nyelvünk soha azzá, ami máris leve […], ha az Erdősi követői, s ezek közt senki sem inkább, mint elébb Baróti és Révai, később Virág, velünk a rímetlen versek szépségét s méltóságát meg nem kedveltették, s ezáltal a bátrabb és fentebb mérésekre nem szoktattak volna.”
Kazinczy a kortársainak gyakran tanácsolta az ókori művészeti alkotások tanulmányozását és másolását. A művészi utánzás lényege, hogy értékes példaképeket követünk, újra megalkotjuk azokat, akár művészeti produktumokról van szó, akár nyelvi megformálásról. Irodalmi szóhasználatában is gyakran alkalmazza a farag kifejezést. Az író, valamint a művész célja és feladata azonos, azaz a klasszikus művészeti minták elfogadása és terjesztése hazánkban is.
Kazinczy szerint a szobrászatban is megjelenő idealizált ábrázolás lényege, hogy „a’ Plastica’ Műveiben nem hasonlítás, hanem nemesítés kívántatik.” Tehát egy szobor elsődleges funkciója nem az, hogy hasonlítson a modellre, hanem az ábrázolt személy eszményítése, szellemiségének megtestesítése. Továbbá a nemesség és az emelkedettség kifejezése, Kazinczy szerint: „Plasticusnak nem szükség hasonlító fejet dolgozni: ő az ideált keresi.”
Winckelmann nézete alapján a Medici Vénusz és a Belvederei Apollón testesíti meg legtökéletesebben az idealizált szépség fogalmát. Ez a művészetszemlélet erősen hatott Kazinczyra, csodálattal tölti el a „Mediszi Vénus”, a Laokoón-szoborcsoport, mely alkotások tökéletesen kifejezik az emberi érzelmeket sajátos mozdulatukkal.
Medici Vénusz, Firenze, Uffizi Képtár
Belvederei Apollón, Róma, Vatikáni Múzeum
Kazinczy eredetiben nem tekinthette meg ezeket a szobrokat, Winckelmann tanulmányaiból informálódott e művészeti produktumokról. A szoborcsoportról Laokoon című epigrammájában írt:
„Tűrd nagy kínjaidat, szent polgár, s halj meg! Hazádért
Tűrsz és halsz. Győzött a fene, s Troja nem áll.”
Laokoón-csoport, Róma, Vatikáni Múzeum
Kazinczy lelkesen támogatta a hazai művészetben tevékenykedő fiatalokat, köztük Ferenczy Istvánt, akit az egyik legtehetségesebb művésznek tartott. Véleménye szerint Ferenczy alkotásai a klasszicizmus stílusjegyeit kitűnően szemléltetik, az idealizált ábrázolás legtökéletesebb hazai mintaképeinek tartotta őket. Pásztorlányka című szobráról így nyilatkozott:
„Eggy leány jobb térdére bocsátkozik, ’s a’ fövenybe vonja szeretőjének arczvonásait, az az profilját. Ugy beszéli tudniillik a’ Festők Mythosza, hogy a’ Képírást egy szerelmes lyány találta-fel, ’s az által, hogy a’ kedvelt Ifjú’ profiljét a’ fövenybe rajzolá. Lehet e szebb gondolat mint az, hogy egy kezdő Művész azt adja-elő, mint kezdődött a’ Mívészség?”
Ferenczy István, Pásztorlányka, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Kazinczy ekkoriban még nem látta élőben a szobrot, amely 1823-ban került Rómából Budára, Ferenczy Rómában végzett tanulmányait követően. Egy, a szobrot méltató írás nyomán fogalmazta meg Ferenczy’ Graphídionára című epigrammáját, melyet levélben küldött el a szobrászművésznek:
„Lyányka, találva van ő!’ s te mosolygva csudálod, hogy arczát
A’ homok illy híven szökteti-vissza feléd.
Szóllj, ki vezette karod’? ki sugallta kebledbe hogy azt merd?
Néked ez elhevülést egy kegyes Isten adá.
Ámor nyújta segélyt, ’s munkám’ kedvelni taníta;
’S a’ leczkét együtt vette Ferenczy velem.”
Kazinczyt határtalan büszkeség töltötte el, amikor a Rómából hazatért Ferenczy portrészobrot készített róla. Úgy vélte, hogy a művész külföldi tanulmányai során európai szintű művészeti értékeket sajátított el, s arcának megjelenítésével ő is hozzájárulhat e felbecsülhetetlen művészeti kincsek gazdagításához. Levelében a következőket írja Ferenczynek:
„Kedves barátom, Még e’ holnapban szerencsém lesz azt a’ barátomat megölelhetni, kit nem csak művészi nagyságáért, hanem lelke’ szeretetre méltó tulajdonaiért is mérték nélkül szeretek. Stettner György társamtól hallám Tornán, hogy fejem már gipszben is le vagyon öntve. Neked köszönöm, hogy halhatatlanná tevél.”
Ferenczy István: Kazinczy Ferenc mellszobra, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Kazinczy mellszobra később két változatban is elkészült. Az egyik szobrot Izsó Miklós alkotta meg, amely ma a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteményében található. A másikat pedig Marschalkó János készítette el, s az Akadémia jóvoltából a Kazinczy Emlékcsarnokba került 1882-ben.
Hazánkban a művészeti törekvések ekkoriban még csiszolatlanok voltak. Az itt működő, illetve betelepült szobrászok, festők egymástól függetlenül, képzési lehetőségek nélkül, magukra maradva igyekeztek maradandót alkotni az utókor számára. Támogatás és művészeti közösségek hiányában nehezen tudtak kapcsolódni a magyar szellemi kultúrához. Kazinczy ezt felismerve nagy figyelmet fordított a hazánkban működő művészet képviselőinek megismerésére és megismertetésére.
Irodalomjegyzék
A Szép és a Jó. Kazinczy és a művészetek. Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Szerk. Kovács Ida, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2009.
Dr. Baskai Ernőné, Gondolatok Kazinczy Ferenc művészettörténeti érdeklődéséről. In: Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tudományos közleményei, 1974, 533–553. Elérhető az interneten: http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/567/
Debreczeni Attila – Gönczy Monika, Ragyogni és munkálni - Kultúratudományi tanulmányok Kazinczy Ferencről, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2010.
Gyapay László, A műalkotások megítélésének szempontjai Kazinczynál, Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Philosophica, Miskolc, 2011, 33–44. Elérhető az interneten: http://midra.uni-miskolc.hu/document/12233
Kesztyűs Kitti
múzeumpedagógus
