Kazinczy Ferenc, a magyar irodalmi nyelv megújításának vezéralakja, az irodalmi élet irányítása mellett, egész pályafutása során felelősséget érzett a művészetek fejlődésének előmozdításáért. Határozott céljai közé tartozott a hazai képzőművészet, a zeneművészet, a színjátszás és a kertművészet megismertetése és támogatása. Kazinczy szerette, ismerte, felfedezője és bírálója is volt a művészeti értékeknek, művészi élményei nagymértékben befolyásolták irodalmi munkásságát. Leveleiből és írásaiból a magyar klasszicizmus kialakulásának, térhódításának időszakát ismerhetjük meg.
Kazinczy már korai diákéveiben érdeklődést mutatott a képzőművészet iránt. Nem csupán rajzolgatott, vázlatokat készített, hanem műgyűjtői törekvései is ekkor kezdődtek el: kezdetleges alkotásokat vásárolt a pénzéből. Innentől kezdve szellemi fejlődésében rendkívül fontos szerepet játszott a művészetekhez való viszonyulása.
Az évek során tudatosan, – művészeti tanulmányok hiányában – autodidakta módon képezte magát, s tekintélyes művészettörténeti ismeret birtokába jutott. Egyrészt olvasás útján sajátította el elméleti tudását, másrészt művészeti alkotásokat keresett fel utazásai során. Az így szerzett művészeti élményei életének fontos pillanataivá váltak.
Esztétikai tapasztalatszerzése különféle képtárak látogatásával kezdődött. Az Európában található híres képgyűjtemények közül többször adódott lehetősége a bécsi galériák megtekintésére.
Útjai során legjelentősebb programjaként tartotta számon a művészeti értékek felfedezését. Először 1777-ben tett utazása során élte át a bécsi Belvedere pompás barokk kastélya által nyújtott magával ragadó élményét, melyet a Pályám Emlékezete című önéletrajzi írásában részletesen megfogalmaz: „A Belvederében kétszer, háromszor minden vezető nélkül léptem fel, hogy lássam, mely hatást tesznek rám a képek; csak negyedikszer, és tovább osztán mindég vettem vezetőt magam mellé, hogy lássam érzéseimnek mit hihetek, s hallhassam amit képértőnek tudni kell. Ifjabb olvasóimnak ugyanezt ajánlom; ne rontassák el keblökben az első behatás örömeit a ciceronék által, kiktől úgyis kevés jót tanulhatnak, ha jóra nem vezette a vak szerencse!”
Utazásai alkalmával nemcsak a képgalériákat látogatta meg, hanem az épületeket, a szobrokat és a kerteket is alaposan megfigyelte. Mindemellett zenei élmény átélésére is lehetősége adódott a bécsi operában.
Nemcsak Bécsben, hanem magyarországi barangolásai során is gyakran látogatott magángyűjteményeket, galériákat, oltárképeket, nevezetes épületeket, kerteket. Igyekezett személyes kapcsolatot kialakítani és ápolni különféle művészekkel, művészetpártoló személyekkel.
Élményeit, művészeti alkotásokról megformált véleményét költeményeiben, úti leírásaiban, önéletrajzi visszaemlékezéseiben, műbírálataiban, illetve barátaihoz írt leveleiben olvashatjuk. Műalkotásokról kialakított meglátásait, állásfoglalásait gyakran kérték levelezőtársai, és szakemberek is kíváncsian olvasták észrevételeit.
Az általa tanulmányozott művészettörténeti szakkönyvek, művészetelméleti művek közül J. J. Winckelmann: Geschichte der Kunst des Altertums című kétkötetes műve határozta meg döntő mértékben Kazinczy művészeti ízlését, elveit, szemléletét. Olvasását gyakran ajánlja azok számára, akik hozzá fordulnak művészettel kapcsolatos témában. A mű az ókori görög művészet példaértékűségét hangsúlyozza, mely szerint a szépség egyenlő a jóság fogalmával. Winckelmann elmélete alapján a szépség megteremtéséhez a nemes cselekedeteken keresztül vezet az út, s ennek legfontosabb támogatója a művészet.
Kazinczy hitvallásának szintén egyik fontos eleme a művészet szeretete, támogatása, a kulturális értékek ápolása és továbbadása az utókor számára. Szellemi örökségének alapja közösségépítő munkássága, mely irodalomszervezőként, alkotóként, közéleti szereplőként és a művészetek pártfogójaként is meghatározó. Egész pályáját végigkíséri az a felvilágosult eszme, miszerint a művészet társadalmi funkcióval bír, és a művészeti nevelés elengedhetetlen eszköz a szellemi-kulturális igényesség kialakításában, megóvásában.
Sorozatunk következő részében arról olvashatnak, hogyan alakult ki Kazinczy Ferenc életében az alkotás iránti vágy, a rajzolás és a festészet szeretete, milyen művészeti alkotásokat készíttetett, műgyűjtőként milyen képeket gyűjtött.
Irodalomjegyzék
Dr. Baskai Ernőné, Gondolatok Kazinczy Ferenc művészettörténeti érdeklődéséről. In: Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tudományos közleményei, 1974, 533-553. Elérhető az interneten: http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/567/
Gyapay László, A műalkotások megítélésének szempontjai Kazinczynál, Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Philosophica, Miskolc, 2011, 33-44. Elérhető az interneten: http://midra.uni-miskolc.hu/document/12233
Kesztyűs Kitti
múzeumpedagógus
