A Magyar Nyelv Múzeumában, Széphalmon, 2019. október 22-én hagyomány szerint ismét köszönthettük a pedagógusokat a számukra rendezett „Óvodapedagógusok és tanárok éjszakája” programon.
A Magyar Nyelv Múzeumában, Széphalmon, 2019. október 22-én hagyomány szerint ismét köszönthettük a pedagógusokat a számukra rendezett „Óvodapedagógusok és tanárok éjszakája” programon.
Az idei év különleges számunkra, hiszen Kazinczy Ferenc születésének 260. évfordulóját ünnepeljük, mely alkalomból az estét a Vojtkó Ferenc által rendezett, „Jót, s jól” Kazinczy Ferenc emlékezete című film rövidített változatával nyitottuk meg.
Az emlékezés percei és Kazinczy életútjának áttekintése után a pedagógus csapatok izgalmas kalandtúrára indultak a sötét kertben, ahol Kazinczy Ferenc életéhez és munkásságához kapcsolódó feladatokon keresztül bizonyíthatták rátermettségüket, költői képességüket, matematikai tudásukat, kreativitásukat.
11 csapat kelt útra és tette próbára a csapatszellem mellett tudását is. Szoros versenyben, szinte pár pontos különbséggel az alábbi helyezések születtek:
I. helyezett: ORPHEUS csapat
Balogh Sándor Csabáné
Kecskeméti Andrea
Rendes Anita
Fodor Zoltán Csaba
II. helyezett: SZÖVEGLÁDÁK csapat
Gálné Kaczvinszki Johanna
Királyné Szántai Barbara
Funákné Pilák Henrietta
Vaskóné Szabó Ágnes
Kocsi Boglárka
Bós-Farkas Ágnes
III. helyezett: A TÁRSAK csapat
Ruzsinszkiné Takács Szandra
Ignécziné Bodnár Klára
Durányikné Bonta Beáta
Fábrikné Király Klára
Az értékelés során kiváló történeteket és verseket olvashattunk, melyeknek köszönhetően ismét bebizonyosodott, hogy milyen szép és gazdag a magyar nyelv. A pedagógusok által alkotott történeteket és akrosztichonokat igyekszünk elérhetővé tenni az érdeklődők számára.
Elsőként, kérjük, olvassák el a „Ravasz, az agy, meg a három füstölgő puskacső” csapat (Kardos Krisztina, Horváth Teréz, Pasztorniczkyné Bodrogi Katalin, Andu Kosztyu Zsuzsanna, Polincsár Róbert) alkotását:
„Korának szellemét éles szemmel látta,
Az irodalom szárnyán a világot bejárta.
Zokogott a lelke magyar haza keblén,
Iszákja kiürült életútja mentén.
Nehéz volt az útja, mit évek során bejárt,
Cudar világ volt az, mely megtört emberfiát.
Zengett a dicséret! Neve fennen szárnyalt.
Ybl emlékművét hatalmas tölgy árnyalt.
Földünk kicsiny zuga, de nekünk ez a haza,
Ez a csöppnyi ország, vizek, malmok, kasza.
Rengeteg tiszta szó, mit megért a magyar,
Ezeréves nemzet, mit nem takarhat avar.
Nem tűnünk el innen, csak itt lehet helyünk,
Csak ápoljuk és védjük, így él tovább nyelvünk!”