Mesterségek nyomába eredtek a nyelvmúzeum látogatói a Múzeumok Őszi Fesztiválján. A könyvkötő céhek mesterségével ismerkedhettek meg Mijátovics Zorka, a Petőfi Irodalmi Múzeum restaurátorának irányításával. A gyakorlati foglalkozáson a legkisebbek rácsodálkoztak, hogy nemcsak a fából készült papírra lehet írni, hanem ahogy elődeink tették: agyagra, papiruszra, pergamenre is. Ámulatba akkor estek igazán, amikor ez utóbbit is megfoghatták, majd kézbe vették azt, amiből készült: az állatbőrt. Megtanulták, hogy ez az anyag kiválóan használható a kötetek fedlapjainak borításához, sőt enyvet, azaz ragasztóanyagot készítettek belőle.
Azért is voltak régen nagyon drágák a könyvek – egy kötet két falu árát is kitette –, mert nagy mennyiségű feldolgozandó bőrre volt szükség hozzá, valamint tintára és ékes írást ismerő, ügyes kezű emberre. A szeptember végi rendezvény látogatói maguk is elkészítették saját füzetüket, és kipróbálták, hogyan nyomhatnak mintát papírra, bőrre, megtapasztalhatták a nádtollal és mártogatós tollal való írást. Apró betűnyomda mutatta be a betűszedők munkáját és írógép a már modernebb kéziratok készítésének módját.
Kazinczy József elsőszülött fiát kezdetben katonának szánta, majd a gyerek könyvek iránti szeretetére alapozva a „könyvcsinálást” jelölte meg Ferenc életpályájaként. Íróként, költőként, nyelvújítóként és levelezőként számos kötetet töltött meg, tanulságképpen és példaként az utókor számára. Ő ebben az értelemben volt könyvcsináló. Őrizni, mégis használni ilyen nagy alkotók műveit csak kötetekben lehet. Ezért is tartottuk fontosnak a könyvkötő céhek munkájának megismertetését a nagyközönséggel.
