Kazinczy Ferenc fogságáról, a 18-19. századi börtönéletről tartott előadást Rózsahegyi Tamás börtönparancsnok a Testvérmúzsák előadás-sorozat szeptemberi alkalmán, 2013. szeptember 12-én. Nyelvújítónk hat és fél esztendőt, egészen pontosan 2387 napot töltött börtönben a Martinovics-összeesküvésben való részvétel miatt. Az előadás témáját Zöld Ágoston, a sárospataki Árpád Vezér Gimnázium tanulója segített elhelyezni a korban, bevezetőjében bemutatta a korabeli társadalmi viszonyokat.
A témaválasztást Nyiri Péter, a nyelvmúzeum vezetője azzal magyarázta, hogy Kazinczy életének ez a szakasza jól példázza azt, hogy akaratával, lelkesedésével és a magyar kultúra iránti elkötelezettsége révén az író képes volt a leglehetetlenebb helyzetből is erőt meríteni, és újjáépíteni életét. Hiszen szabadulása után, mikor édesanyja és testvérei is elfordultak tőle, képes volt családot alapítani, és Széphalomról irányítani az irodalmi életet, a nyelvújítási harcot. Rózsahegyi Tamás ugyanis nemcsak áttekintette a magyar büntetés-végrehajtás történetet a kezdetektől napjainkig, hanem a Fogságom Naplója című Kazinczy-mű és más kordokumentumok segítségével érzékeltette, hogy a fogvatartottak hogyan élték meg a rács mögötti élet mindennapjait a várbörtönök világában attól függően, hogy tolvajként, gyilkosként vagy politikai fogolyként ítélte el őket a bíróság. Az előadó kitért a büntetés-végrehajtás nyelvi vonatkozásaira, például „koppolásos” kommunikációra – amikor a rabok az ábécé lekopogásával adták át üzeneteiket –, és a börtönszleng néhány nyelvi csemegéjével is megörvendeztette a hallgatóságot. (Részletesebb beszámoló a Nyelvmúzeumi Napló című blogon.)
