Varázskertté változott egy napra – augusztus 11-én – a Kazinczy Emlékkert. Óvodások és kisiskolások döntöttek úgy, hogy csatlakoznak a nyelvtarisznya-töltögetők várának – A Magyar Nyelv Múzeumának – seregéhez. Varázspálcát és kardot készítettek, aminek hasznát is vették kalandjaik során. A tó mellett, a nyelvcsaládfa árnyékában tavi tündér várt rájuk: kőre írta a gyerekek félelmeit, rossz tulajdonságait, vagy bármit, amitől meg akarnak szabadulni, és bedobatta velük a vízbe. Cserébe választhattak a gyerekek egy olyan pozitív tartalmú szót, amely végigkíséri és segíti őket a próbán.
A lovagok és hercegkisasszonyok így magabiztosan tették le a bölcsesség, az ügyesség, a jószívűség, az éleslátás, a vitézség, a türelem és a jóravalóság próbáját a kertben megbúvó manók, tündérek, boszorkányok előtt, akiket a SzeptEmber Társulat tagjai alakítottak. A múzeumi foglalkozás nem csak nyelvi feladatokból állt. Némelyik erkölcsi alapértéket tanított meg a gyerekeknek, hiszen az anyanyelv ápolásának, a nyelvművelésnek ez is fontos alapja.
Például a hétmérföldes csizmában – 45-ös méret – botorkáló gyerek megtanulta, hogy fontos a bizalom a társa iránt, aki vezeti, vagy a betűrácsban talált pozitív töltetű szóval elűzhető a rossz - az ördög. A hétpróba pedig nem volt tét nélküli: a jól teljesítőket a nyelvtarisznya-töltögetők várának lovagjává, hercegkisasszonyává avatta Nyiri Péter, a múzeum igazgatóhelyettese, akitől a gyerekek útravalóként megkapták a nyelvtarisznya-töltögetőknek szóló intelmeket.
