Kazinczy Ferencet - a zenéhez mint testvérmúzsához fűződő viszonya, zenei tájékozottsága, a zenéről mint nevelési eszközről vallott nézetei alapján – kodályi értelemben is a zeneileg művelt világhoz sorolhatjuk. Dombóvári János előadásában sorra vette a nyelvújító életrajzi adatait, amelyek mind azt támasztják alá, hogy a széphalmi mester életfelfogását és munkásságát egyaránt meghatározták korának zeneirányzatai. A „Testvérmúzsák Kazinczy korában” című rendezvénysorozat május 22-i előadásán a felvilágosodás korának zenéje kapta a főszerepet.
Dombóvári János Kazinczy Ferenc önéletrajzi írásai segítségével – Én életem, Pályám emlékezete, Fogságom naplója, Erdélyi levelek – mutatta be, hogy milyen hatást gyakorolt nyelvújítónkra a verbunkos vagy akár Mozart zenéje. A zene szeretete a fuvolaórákkal kezdődött, és olyan mély hatást tett Kazinczyra, hogy gyermekei nevelésében a nyelvek elsajátítása után a harmadik legfontosabb szempont volt a hangszeres játék, a kotta ismerete – mondta el Dombóvári János. A pályám emlékezetében Mozart hangversenyéről valóságos zenerajongóként ír, és a bécsi zeneszerző muzsikája munkásságára – epigrammáira – is nagy hatással volt.
Az Erdélyi levelekből kiderül, hogy verbunkost is gyönyörködve hallgatta. „Amikor a magyarság a 18. század folyamán kezdi jellegzetességeit tudatosan ápolni, felismeri az irodalmában és nyomban utána a zenéjében is a maga legsajátosabb megnyilatkozását, egyetemes ügyét, amelyhez meghatározott külső formákat, szókincseket keres. A verbunkos a 18. utolsó harmadában alakult ki, mindmáig ismeretlen gyökerekből, melyek között azonban világosan felismerhető a régi magyar népies muzsikálás hagyománya.” – magyarázta Dombóvári János Kazinczynak a verbunkoshoz való viszonyát.
A magyar irodalomban kevés író, költő volt, aki nemcsak szerette a muzsikát, de olyan alapos zenei ismeretekkel is rendelkezett róla, mint Kazinczy Ferenc. Ezért írásait nem csak átfogó kortörténeti dokumentumokként kell számon tartani. Zenetörténeti szempontból is jelentős adatokkal szolgálnak ezek az utókor számára.
