Szép hagyomány, hogy a Magyarok Világszövetsége Zempléni Tagozata és Sátoraljaújhely Város Önkormányzata minden évben Széphalmon, a tizenötödik aradi vértanú, Kazinczy Lajos szobra (és a Kazinczy Emlékcsarnok) előtt tartja október 6-i ünnepségét. 2011. október 6-án is sokan gyűltek össze a Kazinczy Emlékkertben, hogy a „magyar Golgotára” emlékezzenek. A résztvevőket Végsőné Fazekas Aranka, a Magyarok Világszövetsége Zempléni Tagozata elnöke köszöntötte, majd a sátoraljaújhelyi Jókai Mór Általános Iskola drámaszakköre mutatta be műsorát. Dr. Vakles Attila királyhelmeci görög katolikus esperes mondott ünnepi beszédet, ezután az emlékezők megkoszorúzták Kazinczy Lajos szobrát.
Emlékezésül idézzük fel két aradi vértanú fájdalmasan szép sorait!
Leiningen Westerburg Károly ezt írta feleségének október 5-én:
„A gyerekek még meg vannak kímélve a fájdalomtól, és ez jól van így, ők a te szavadból fogják megismerni apjukat, és ki mondhatná meg nekik jobban, mint te, hogy apjuk, bár az emberi törvények elítélték, szívében becsületes ember volt, aki meggyőződéséért halt meg.”
Damjanich János így imádkozott kivégzése előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra:
„Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.”
