„Széphalom ide csak egy óra, gyalog a’ réten szép sétáló, szekérútja hosszabb és rosszabb; ’s így ki és be inkábbára gyalog megyek, ’s olly erőben, hogy sehol meg nem kell pihennem, pedig Octób. 27d. belépek a’ 67dikbe.” – írta Kazinczy Ferenc Kis Jánosnak írta 1825. október 2-án Újhelyből (KazLev XIX. 419.). „… úgy dolgozom, hogy öt ne nem léptem-le a’ grádicson, ’s öt nap nem ettem meleget. Feleségem tejjel és hideg pecsenyével tarta-ki. Kapok én Ujhelyben ebédet mindennap, ’s nem bizodalmatlanság cselekvé, hogy máshoz ne menjek ebédelni, hanem az, hogy az ebédek miatt nem akarám félbe szaggatni munkámat.” Így számolt be Újhelyből Dessewffy Józsefnek a levéltári munkáról.
Sátoraljaújhelyben napjainkban is sokan emlegetik a Levéltárba gyalogoló Kazinczyt… A legnemesebb értelemben vett kultusz ez, benne sűrűsödik Kazinczy összetett személyisége, a kor viszonyai, a magyar nyelv és kultúra akkori sorsa. A naponta Újhelybe gyalogoló Kazinczy a kitartás, a sohasem lankadó akarat és elkötelezettség mintaképe. S az a tény, hogy Kazinczynak, a nagy nyelvújítónak, a magyar irodalom vezéralakjának családja megélhetése érdekében levéltári munkát is kellett végeznie, rámutat a nyelvért küzdő nagyjaink önfeláldozó életére. Jókai Mór – amikor Vahot Imrének a mellett érvelt, hogy az újságokba íróknak munkájuk után bizony tisztes jövedelem jár – (ironikusan) így írt erről: „Bizony barátom, azok felejthetetlen szépségű idők voltak, midőn a Zalán futásának irója ez örökbecsű művéért 800 kongó forintot kapott, pedig dolgozott rajta egy esztendeig és négy hónapig. Mikor Csokonai Vitáz Mihály világkerüléssel és házalással volt kénytelen tengetni életét s Kazinczy a legnagyobb nyomor közepett végezé dicső pályafutása napjait; … hej drága világuk lehetett akkor a szerkesztőknek és kiadóknak, mikor az írókat fizetni nem kellett!”
Abban a jelentben, amelyet az újhelyi szobor megörökít, benne van az örökké munkálkodó, hazaszerető, nyelvújító és a szegény, küzdelmes életű Kazinczy is – ahogy lendületes járással, minden nehézséget legyőzve halad útján. Így, ezzel a lelkülettel lett Kazinczy „lépcső, melyen egykorúi magasbra hághassanak, s a szerencsésebb maradék tetőre juthasson.” (Kölcsey Ferenc) Higgyük, hogy az újhelyi Kazinczy-szoborra tekintők erre a Kazinczyra (is) emlékeznek.
A két és fél mázsás bronzszobrot Sátoraljaújhely várossá nyilvánításának 750. évfordulója alkalmából 2011. szeptember 24-én, a város napján avatták fel a település főterén. Széphalom „anyahelye”, Újhely méltó otthona az új Kazinczy-bronzalaknak. A mű alkotója Borsi Antal sárospataki művésztanár; ő készítette a Kazinczy Emlékkertben megcsodálható Török Zsófia-szobrot. Az avatóünnepségen részt vevőket Dankó Dénes, Sátoraljaújhely alpolgármestere köszöntötte; ünnepi beszédet mondott a nagy nyelvújító ükunokája, a Svédországban élő Kazinczy Ferenc, aki elárulta: „Amikor két évvel ezelőtt a Kazinczy-évforduló alkalmával itt voltam, arra kértek, hogy járjak fel-alá az újhelyi főtéren, és közben szorgalmasan fényképeztek. Mondták, hogy terveznek egy szobrot a sétáló Kazinczyról, és mivel én az ükunokája vagyok, talán hasonlít a járásom az övéhez.” Az alkotásról pedig így szólt: „Talán nem is a levéltárba siető Kazinczyt akarta a művész szobrával megeleveníteni. Lehet, hogy azt akarta jelképezni, hogy Kazinczy előttünk járt, s mutatta az utat, amelyet a magyar nyelv fejlesztése, szépítése érdekében követnünk kell. Mindenki, aki egy múzeumban meghallgatta már ugyanannak a műalkotásnak ismertetését különböző műértők szavaiból, tudja, hogy a leírások alig hasonlítanak egymásra. Mindenki saját elgondolásait, érzelmeit magyarázza beléjük. Én remélem, hogy ez így lesz a sétáló Kazinczy szobrával is, senki sem közömbösen elmenni mellette. Biztos vagyok benne, hogy ez az új alkotás elnyeri a sátoraljaújhelyiek és az ide látogatók tetszését, s kedves ismerősként tekintenek majd a köztünk sétáló széphalmi mesterre.”
A szobrot Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely polgármestere, Halász János államtitkár és az ükunoka, Kazinczy Ferenc leplezte le.
A bronzalak egy könyvet tart a kezében, melynek felirata: Kazinczy Ferenc. Emlékezzünk Kosztolányi Dezső szavaira! „Kazinczynak nem voltak remekművei, az élete volt remekmű.”
