Büszke fejtartású, okos tekintetű szobor néz le ránk egy kőemelvényről az emlékcsarnok mellett. Szemeiben tűz lobog, elszántság és akarat, akárcsak apjáéban, kinek örökségét ő vitte tovább. Ő: Kazinczy Lajos, a széphalmi mester legkisebb gyermeke. Aki mégis a legnagyobb lett… Kazinczy Lajost, a tizenötödik aradi vértanút – Pásztor Emil megnevezése – 1848. október 25-én végezték ki Aradon. A Legifjabb Kazinczy-sarj „sok szempontból folytatója volt apja eszméinek és harcának. Saját életműve nemcsak fényt kap az apjáétól, hanem ki is teljesíti azt a magyar reformkor és 1848 eszmevilágával s a fegyveres harc és vértanúhalál hősi vállalásával” – írta Pásztor Emil, aki A Magyar Nyelv Múzeuma ötletadója is volt.
Kazinczy Lajos szobrát 100 esztendeje, 1911. május 28-án avatták fel Széphalmon, a család egykori lakóháza helyén álló emlékcsarnok mellett. Az emlékművet Kazinczy Gábor ny. ítélőtáblai bíró állíttatta saját költségén. Tóth András debreceni művész (Tóth Árpád költő édesapja) tervezte és készítette a bronz mellszobrot, melyet már 1910 szeptemberében felállíttattak ugyan, de csak 1911. május 28-án lepleztek le (egy napon a sátoraljaújhelyi Kossuth-szobor felavatásával).
Az ünnepségen Szirmay István Zemplén vármegyei főügyész méltatta Kazinczy Lajost, majd Kazinczy Gábor „átadta” a szobrot A Magyar Tudományos Akadémiának, a kert akkori gazdájának. Váczy János, az Akadémia képviselője így szólt a vértanúról: „Azon eszmék, amelyeket Kazinczy Ferenc az irodalomban hirdetett, politikai és társadalmi életünket is hovatovább áthatották, és midőn a magyarnak élet-halál között kellett választania, három fia jelenik meg a küzdőtéren, ápolva s őrizve az apa dicső hagyományát, de egyik sem hívebben és elszántabban, mint a legkisebb, Kazinczy Lajos. Nagy katonai tehetségével, szervező elméjével, rettenthetetlen bátorságával szabadságharcunk halhatatlan bajnokai közé küzdi magát…”
A szoborról Váczy a következőket írta 1911-ben: „A mellszobor honvédtábornoki ruhában, tölgyággal díszítve ábrázolja Kazinczy Lajost. A 230 cm magas, elsőrendű tömör haraszti kőből készült talapzat régi görög stylű négyzetes pyramisoszlop, amely szép összhangba olvad a mausoleum görög styljével s Kazinczy Ferenc sírkövével. Maga a szobor 90 cm, közel másfél életnagyságú, bronz, sötét színre patinálva. Az emlék a mausoleum és sírkő között emelkedik, egyaránt látható a mausoleumtól s a kert nagyobb részéből s mintegy őrt áll azon ösvény bejáratánál, amely Kazinczy Ferenc sírjához vezet.”
Forrás: Pásztor Emil: A tizenötödik aradi vértanú. Kazinczy Lajos. Dokumentum-életrajz, Kossuth Könyvkiadó, Zrínyi Katonai Kiadó, 1979.
