A Nyugat a huszadik század egyik legjelentősebb folyóirata volt: meghatározta a korabeli irodalom irányait, s számos tehetséget nevelt igazán nagy íróvá-költővé. Bár a Nyugat első számának borítóján 1908. január elseje szerepel, a folyóirat valójában már 1907 karácsonyán megjelent. Az alapítók között volt Ady Endre, Ignotus, a minőség megszállottja, a tehetségek felkarolója: Osvát Ernő, Fenyő Miksa és Hatvany Lajos, aki az anyagiakat biztosította. A lap célja az volt, hogy a magyarság kultúráját és irodalmát a nyugati irodalmak szintjére emelje.
Ahogy Ignotus fogalmazta: népünknek, Kelet népének az a sorsa, hogy Keletről Nyugat felé tartson, lényeges azonban, hogy e haladásban megőrizze magyarságát is. A Nyugatot tehát egy európai kitekintésű nemzetszemlélet jellemezte. Célja volt az irodalom függetlensége, és a tehetségek feltétel nélküli támogatása.
A Nyugat kapcsán nemzedékekről szokás beszélni: az első nemzedék tagja volt például Ady Endre, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső és Babits Mihály, a második nemzedéké Szabó Lőrinc, a harmadiké Weöres Sándor. A folyóirat 1941-ben szűnt meg: ekkor halt meg Babits Mihály, az akkori főszerkesztő, és mivel a lapengedély csak az ő nevére szólt (1938-tól csak addig létezhetett egy folyóirat, ameddig a lapengedély tulajdonosa élt), a Nyugat is megszűnt. A Nyugat – Osvát Ernő – fedezte fel mások mellett Mór icz Zsigmondot is. Ennek kapcsán megemlíthetünk egy érdekességet: a folyóirat első évfolyamának 20. száma október 16-iki keltezésű – ebben a hónapra pontosan száz évvel ezelőtti számban jelent meg Móricz Hét krajcár című elbeszélése, mellyel ismert lett irodalmi körökben.
A Nyugat mellett egyéb folyóiratok is voltak, de a Nyugat volt talán a legmeghatározóbb(és az utókor számára ez a lap a legismertebb a korból). Törekvései, irodalomszervező munkája nyomán a folyóirat és képviselői rokoníthatók Kazinczy Ferenc tevékenységével is: Kazinczy célja szintén a magyar nyelv európai rangúvá, szintűvé tétele volt, s ő is mindenekfelett támogatta a tehetséget, a minőséget, s befolyásolta, irányította-szervezte kora irodalmi életét.
A Petőfi Irodalmi Múzeum a „100 éves a Nyugat” című kiállításhoz kapcsolódva egy országjáró Nyugat-buszt indított. A busz október 24-én, 25-én és 26-án Széphalmon, A Magyar Nyelv Múzeumának parkolójában állt. A „mozgó” kiállítás a korszakos jelentőségű folyóirat történetét és fontosabb alkotóit dokumentumok és fotók százaival mutatta be, de a szerzők hangfelvételek és archív filmfelvételek segítségével is megelevenedtek. A Nyugat működésével kapcsolatos egyéb információkat (a Nyugat és a társművészetek kapcsolata; a Nyugat Könyvkiadó tevékenysége; budapesti és országos topográfia) érintőképernyős számítógépeken lehetett olvasni, és internetkapcsolat is volt a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár honlapjához.
Az interaktív kiállítás betekintést adott a huszadik század első évtizedeibe,a korabeli irodalmi életbe, a kávéházakban születő versek és folyóiratok korszakába. A látogatók lényegre törő, érdekes írásokat olvashattak a Nyugat munkatársairól, az írók-költők barátságairól, kapcsolatairól és munkásságáról. Sajátos olvasnivalót kínáltak a Nyugat számaiban rendszeresen megjelenő reklámok (például a szőrtelenítő kenőcsről, melynek megrendelését a kereskedő bizalmasan kezeli és titokban tartja), mely hozzátartozott a korhoz: a folyóirat gazdasági okokból a lap minőségének alatta maradó, az irodalomtól független reklámoknak, hirdetéseknek is helyet adott. Különleges időutazásra hívtak az archív hangfelvételek: Móricz –Zsigmond, Tersánszky Józsi Jenő, Szabó Lőrinc, Babits Mihály és mások hangját hallani bizonyára nem csupán az irodalomkedvelőknek
és a szakembereknek volt nagy élmény.
A Nyugat-busz október 26-án, vasárnap délben elindult következő állomására, Nyíregyházára.
