“Halló, itt Karinthy Frigyes, költő a huszadik századból!” – maga Karinthy Frigyes köszöntötte telefonon a Görbe tükör című kiállításra érkezőket, a telefoncsörgés a kiállítás központi egységében, a korhűen kialakított kávéház egyik szegletében szólalt meg, amelynek neve szintén Karinthy mondása: “ahol az írók eszik egymást”.
Karinthy Frigyes barátaival gyakran időzött a Baross, a Valéria, a Balaton, az Otthon, a Bucsinszky, a Japán, valamint a Hadik és a Centrál kávéházak falai között a legendássá lett, egyben a Nyugat folyóirathoz tartozók törzshelyének számító New York mellett. Az író gazdag életművének jelentős része kávéházakban született, a kávéházak levegője éltető elemévé vált Karinthynak. Az ottani társas élet folytonos szellemi készenlétet igényelt, ugyanakkor azonnali visszacsatolást is jelentett, írótársai figyelme közepette Karinthy ontotta kamaszos tréfáit, szóvicceit, gyártotta nevettető és meghökkentő történeteit, itt írta karcolatait, irodalmi karikatúráit, ötlötte ki számtalan nyelvi játékát, amelyeket éppen a kortársak írásai, a technika vagy a nők ihlettek.
A tárlaton a kávéházi enteriőr köré elrendezett fényképeken, rajzokon, szövegtáblákon és monitorokon a kávéházi világ felől pillanthatott rá a látogató Karinthy Frigyes életpályájának egy-egy kiemelt mozzanatára, így a New York kávéházban való jelenlétére, az Így írtok ti születésére, a Karinthy és a nők gondolatkörre, valamint a pályát meghatározó Nyugat folyóirat és az író kapcsolatára.
A kiállítás Karinthy Frigyes személyiségének mozaikos sokszínűségét hivatott bemutatni: egyszerre volt író, költő, újságíró, humorista, feltaláló, bűvész, férj és szerető, “bármerre fordult, a humor ott bujkált, és ő előhívta”. Ugyanakkor a Nyugat és a nyugatos barátságok – kiemelt figyelemmel Kosztolányi Dezsőre – is egy nagyobb kitérő a tárlat tematikájában, miként Karinthy “másik oldala is”. Az írót ugyanis szenvedélyesen érdekelte minden technikai és művészeti újdonság, a fotografálás, a film, ezért a kiállítás egyik látványos helyszíne a kávéház mellett a vetítőterem volt.
Az archív híradó- és amatőrfilm-részleteken Karinthy alakja jelent meg fiával hógolyózva, a léghajót üdvözölve és Kosztolányival dohányozva. Ének- és beszédhangját telefonon és fülhallgatón keresztül élvezhette a látogató. Karinthy Frigyest izgatták a nők is, különlegességként látható volt gyermekkori naplójának azon oldala, ahová tizennégy női arcot rajzolt, így üzenve felnőttkori önmagának: ha lesz felesége, vajon melyik archoz fog leginkább hasonlítani?
A kiállításon – a szervezők szándékai szerint – nem is igazán az életúton volt a hangsúly, hanem azon, hogyan hívták elő a különböző élethelyzetek az íróból “karinthyságát”, a nyelvi humor utánozhatatlan formáját. A Karinthyhoz hasonló játékosságot kedvelő látogatók anagramma és eszperente nyelvi játékokon próbálhatták ki magukat.
