Egy kertben vagyunk. A „hasonlíthatlan szépségű Sátor-hegyek” ölelésében, ahol a Kazinczy Ferenc egykori gyümölcsöskertje helyén álló Magyar Nyelv Múzeuma füves udvara egybeolvad a szelíd emelkedésű dombon, a szép halmon elterülő parkkal.
Élő kiállításunkban azt mutatjuk be, hogy a szépirodalom miként ragadta meg az ember és a természet különlegesen összetett kapcsolatát. Az ember teremtése óta a keze alá szelídíti a világot – a megmaradás, az egészség és a szépség jegyében.
Minden él: a fák, a kövek, a patakok és a folyók, s a teremtett világ folyamatos lüktetése számvetésre készteti a szemlélődőt. Öntudatra eszmélteti, kötelességre inti, harmóniájával gondoskodó cselekvésre buzdítja. Arra, hogy jó gazdaként ápolja a reá bízott környezetet, megművelje s termővé tegye a földet; és ha így történik, akkor minden kertben az elvesztett éden visszfénye ragyog fel.
A természet hívó szavát a legjobban, legtisztábban talán az élet minden apró rezdülésére figyelő művészek értik meg. A testet tápláló zöldségek-gyümölcsök, a szemet gyönyörködtető és a szépség erejét hirdető virágok, a lelket megszólító fák hol magasztos-komoly, hol játékos-derűs gondolatokra ihlették s ihletik anyanyelvünk mestereit.
Széphalmi herbáriumunkban e gondolatokból válogatunk. Barangolást kínálunk látogatóinknak, bepillantást adunk a növények és a magyar irodalom csodálatosan gazdag világába; ám mi csupán közvetítők vagyunk, mert az élet varázsáról mindennél szebben beszél a két leghitelesebb tanú: a természet és a költészet.
Kiállításunk a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2005-ben bemutatott, Kis magyar irodalmi herbárium (kurátorok: Szilágyi Judit és Vajda Ágnes) újragondolt, Széphalomra „szabott” változata. Rendezői: Nyiri Péter és Nagy Zoltán.
