A Széphalom évkönyv 27. kötetét adjuk most olvasóink kezébe, s egyúttal egy új időszakot is megkezdünk kiadványunk történetében. Kováts Dánieltől, a Kazinczy Ferenc Társaság alapító elnökétől, a Széphalom sorozat eddigi 26 kötetének szerkesztőjétől vesszük át e nagy múltú, az esztendők során közel tizenháromezer oldalnyi értékes írást (tudományos értekezést, esszét, személyes visszaemlékezést, könyvismertetőket) kínáló mű gondozását. Csodálatos örökség ez, amellyel jól kell sáfárkodnunk, nagy felelősség, de leginkább küldetés. A Széphalom a magyar nyelv, irodalom és történelem, a Kazinczy-kultusz, az igényes nyelvhasználat, a helyi és nemzeti értékőrzés fóruma, a művelődésért és műveltségért, a széphalmi mester szellemében a Szépért, a Jóért és az Igazért elkötelezett Kazinczy Társaság és az általa-körülötte élő-lüktető és elapadhatatlan munkakedvvel dolgozó szellemi műhely közös alkotása. Ezt a nemes tevékenységet akarjuk folytatni a jövőben is, gyarapítva és közvetítve a szellemi kincseket. A kötet szerkesztése Széphalomra (A Magyar Nyelv Múzeumába) került, oda, ahol a nagy nyelvújító, az önálló magyar irodalom egyik megteremtője élt és alkotott. A hely szelleme is arra kötelez és ösztönöz minket, hogy méltó örökösei legyünk e nagyszerű sorozatnak. A szerkesztői váltást a címlap megújításával és tipográfiai változtatásokkal is jelezzük. Az alliteráló rovatcímeket megtartottuk, ugyanakkor új tartalmi egységet is bevezettünk: a Szó és Szellem részben a nyelvvel és nyelvhasználattal kapcsolatos szövegeket közöljük, hiszen a Kazinczy Társaságnak és a nyelvmúzeumnak is kiemelt feladata az anyanyelvünk való tudatos törődés. „Jót ’s jól!” Továbbra is ezt valljuk, ennek szellemében cselekszünk.
„a kertből vers lett s míg a vers él
e kert erősebb lesz a kertnél”
Csorba Győző: Vers lett
Egy kertben vagyunk. A „hasonlíthatlan szépségű Sátor-hegyek” ölelésében, ahol a Kazinczy Ferenc egykori gyümölcsöskertje helyén álló Magyar Nyelv Múzeuma füves udvara egybeolvad a szelíd emelkedésű dombon, a szép halmon elterülő parkkal.
Élő kiállításunkban azt mutatjuk be, hogy a szépirodalom miként ragadta meg az ember és a természet különlegesen összetett kapcsolatát. Az ember teremtése óta a keze alá szelídíti a világot – a megmaradás, az egészség és a szépség jegyében.
Minden él: a fák, a kövek, a patakok és a folyók, s a teremtett világ folyamatos lüktetése számvetésre készteti a szemlélődőt. Öntudatra eszmélteti, kötelességre inti, harmóniájával gondoskodó cselekvésre buzdítja. Arra, hogy jó gazdaként ápolja a reá bízott környezetet, megművelje s termővé tegye a földet; és ha így történik, akkor minden kertben az elvesztett éden visszfénye ragyog fel.
A természet hívó szavát a legjobban, legtisztábban talán az élet minden apró rezdülésére figyelő művészek értik meg. A testet tápláló zöldségek-gyümölcsök, a szemet gyönyörködtető és a szépség erejét hirdető virágok, a lelket megszólító fák hol magasztos-komoly, hol játékos-derűs gondolatokra ihlették s ihletik anyanyelvünk mestereit.
Széphalmi herbáriumunkban – 2015 és 2016 után 2017-ben is, júniustól október végéig; rendezői: Nagy Zoltán és Nyiri Péter – e gondolatokat tesszük közzé táblákon, a növények mellé-közé elhelyezve. Barangolást kínálunk látogatóinknak, bepillantást adunk a növények és a magyar irodalom csodálatosan gazdag világába; ám mi csupán közvetítők vagyunk, mert az élet varázsáról mindennél szebben beszél a két leghitelesebb tanú: a természet és a költészet.
A kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2005-ben bemutatott, Kis magyar irodalmi herbárium (kurátorok: Szilágyi Judit és Vajda Ágnes) újragondolt, Széphalomra „szabott” változata.
Kiadványunkban a közel hetven szerző százötven idézetéből válogatunk, ízelítőt adva a széphalmi irodalmi herbáriumból; az élményt azonban – a látványt, hangokat-illatokat, a hely szellemét – nem pótolhatja az írott szöveg, mindenkit szeretettel várunk tehát Széphalomra, A Magyar Nyelv Múzeumába.
Sátoraljaújhely-Széphalmon, 2017 tavaszán
A szerkesztők
