Az ember nemcsak homo sapiens vagy homo faber, hanem homo ludens is: alapvető igénye a játék, mely örömöt ad és gyógyít, viselkedési formákra nevel, erőt nyújt és ösztönöz, szórakoztat és közösséget teremt. A játék, az örömforrás keresése a kezdetektől hozzátartozik az emberhez. A nyelvi humorban is ez az ősi igény mutatkozik meg.
A magyar nyelvvel bámulatosan jól lehet játszani, csűrni-csavarni (a mindennapokban és a költészetben is) – de úgy, hogy közben nem sértjük meg a nyelv szellemét.
Biztosan hallottuk már a szót: hungaropesszimizmus… Mi most a magyaros derűlátást mutatjuk meg, a nyelvi leleményességet, a tréfa és játék csodálatos adományát.
Irodalmunk különösen gazdag tárháza a nyelvi humornak, kiadványunk ebből: a magyar nyelvi-irodalmi humorból kínál játékos, nevettető, elgondolkodtató válogatást.
Fogadják szeretettel, örömmel és komolysággal – hiszen az igazi humor nem felszínesség, könnyedség, hanem ellenkezőleg, valódi mélység, s így szellemi magaslat! Ezért mi humorban nem ismerünk tréfát.
Sátoraljaújhely-Széphalmon, 2016 tavaszán
Nyiri Péter
Nyiri Péter
Előszó
A Magyar Nyelv Múzeumáért Alapítvány 2013-ban adta ki először a széphalmi Magyar Nyelv Múzeuma körül formálódó és folyamatosan gazdagodó szellemi kör írásait. A tanulmányokat, előadásokat, esszéket és beszélgetéseket tartalmazó kötet a Múzsák Kertje címet kapta, jelezvén, hogy a művészetek és tudományok egymást termékenyítő együttműködésének fóruma. Ezt erősítette az alcím is: Testvérmúzsák Kazinczy korában. 2014-ben a második (A nyelv lelke, a lélek nyelve), 2015-ben a harmadik (Létünk hajléka: az anyanyelv) kötet következett. A most megjelenő könyv a Múzsák Kertje sorozat 4. kötete, címe egy Kazinczy-idézet részlete: A legféltőbb kincs. „A nyelv egyik legféltőbb kincse, egyik legfőbb dísze a nemzeteknek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztője....” – írta Kazinczy Ferenc, s a Múzsák Kertje kötetet létrehozó szerzők ugyanezt vallják: az anyanyelv kultúránk egyik alapja, identitásunk oszlopa, a mi kincsünk, a legféltettebbek közé tartozó.
A kötet az előző években kialakult rovatrendet követi, anyanyelvünkről, irodalmunkról és a társtudományokról, társművészetekről szólunk tanulmányokban, esszékben.
A Testvérmúzsák rovat a nyelvtudomány társtudományait szólaltatja meg a nyelvvel és művelődéssel kapcsolatos kérdésekben. Ide kerülnek a Kazinczyval foglalkozó írások, melyek célja, hogy bemutassák széphalmi mester korát és életművét, illetve hogy megismertessék a sokoldalú, minden művészetért rajongó, a művészetnek nevelőerőt, az „Jóhoz és az Igazhoz” elvezető erőt tulajdonító író gondolatait. Fried István, Debreczeni Attila és Czifra Mariann Kazinczy-kutatók számolnak be kutatási eredményeikről.
2016. április 13-14-én A Magyar Nyelv Múzeumáért Alapítvány konferenciát rendezett Néphagyomány és nyelvi hagyomány. Folklór és nyelv kapcsolata a Kárpát-medencében címmel. A tanácskozás emléket állított Erdélyi Zsuzsanna műfajteremtő munkásságának, másrészt az archaikus imádságokon és ráolvasásokon keresztül tágabb összefüggéseiben vizsgálta folklór és nyelv, folklór és történeti emlékezet kapcsolatát. A konferencián elhangzott előadásokból válogattunk a Múzsák Kertje 4. kötetébe. A sokszínű anyagban a leghangsúlyosabban az alábbi területek jelennek meg: régi stílusú népballadák, népdalok nyelvi kincsei, folklór és nyelvtörténet, folklór és a magyar nyelv ősi kapcsolatai; a népi vallásosság folklórműfajainak nyelvi világa, népi hitvilág, hiedelmek és nyelv; népi bölcsesség és frazeológia. A néprajz- és nyelvtudomány jeles képviselői szerzőink: Balázs Géza, Iancu Laura, Egey Emese, Magyari Sára, Dyekiss Virág, Szijártó Éva, Baranyiné Kóczy Judit, Balázsi J. Attila. A Múzsák Kertje a pályakezdő fiataloknak is rendszeresen lehetőséget ad, a 4. kötetben két ungvári egyetemista (Ádám Dóra és Vaszecsko Karina, az Ungvári Nemzeti Egyetemről) tanulmányát közöljük; valamint megjelentetjük az egri Eszterházy Károly Főiskola Comenius Kara (Sárospatak) négy hallgatójának (Tóthné Veres Eszter, Balogh Fruzsina, Drengubák Eszter, Juhász Adrienn) írását pedagógiai témákban.
Az Anyanyelvi művelődés rovatban a szorosan a nyelvtudományhoz kapcsolódó írások kapnak helyet. A kötet írásai az anyanyelvvel való tudatos törődés sok évszázados hagyományát kívánják folytatni. Tavaly ünnepeltük Lőrincze Lajos születésének 100. évfordulóját, a nagy nyelvművelőre, az emberközpontú nyelvművelés nagy alakjára három szöveg is emlékezik (Balázs Géza, Kemény Gábor, H. Varga Gyula). Pusztay János az anyanyelvek sorsáról ír, de olvashatunk a helyesírási szabályzat változásairól (Minya Károly), a nyelvtanításról (Dénes Ágota), a kézzel írásról (Szathmáry-Király Ágnes), nyelvhasználati-nyelvhelyességi kérdésekről (Halászi Aladár) és az emberközpontú nyelvművelés és a nyelvmúzeum kapcsolatáról (Nyiri Péter).
A Nyelvünk mesterei rész témája a magyar irodalom, a nagy magyar írók-költők, akik anyanyelvünknek szellemi és mesterségbeli értelemben is mesterei. A Múzsák Kertje 4. kötetében Kazinczyról, Krúdyról és Márairól, a felvidéki kötődésű alkotókról (Pethő József), Bessenyei és Kazinczy kapcsolatáról (Fehér József), Nagy Lászlóról (Tusnády László), Hamvas Béláról (Szalay László) és a nyugati magyar irodalomról (Baranyai Katalin) írtak szerzőink.
A Szemle rovat hagyományosan nyelvészeti és irodalmi kötetekről, illetve kiállításokról számol be. Legújabb kötetünkben Wacha Imre kötetéről (Kováts Dániel), Balázs Géza könyvéről (Sz. Tóth Gyula), Várnai Judit Szilvia munkájáról (Szilágyi Péter) közlünk írást, és megjelentetünk egy kiállításmegnyitó beszédet is (Szalay László).
A Múzsák Kertje sorozat célja kettős: egyrészt fontos, a 21. században igen időszerű nyelvészeti kérdések felvetésével és megválaszolásával a nyelvhasználat tudatosításáért és az anyanyelvi ismeretek gazdagításáért, az anyanyelvi készségek hatékonyabbá tételéért munkálkodik, másrészt küldetése a magyar irodalmi hagyományok megismertetése, valamint a művészeti és tudományos testvérkapcsolatok feltárása.
Kötetünk írásai alapos kutatások nyomán születtek, tudományos igénnyel, de vállalják az anyanyelvi-irodalmi nevelés és ismeretterjesztés meggyőződésünk szerint nemes feladatát is: közérthető módon, nem csak a szakembereknek beszélve adnak át fontos ismereteket. A könyv oktatási segédanyagként is hasznosítható, a pedagógusok és a diákok is haszonnal forgathatják. A Múzsák Kertje 4. kötete (miként maga a sorozat) az anyanyelvi ismeretterjesztés fóruma, és beszámol a legfrissebb kutatási eredményekről (ld. jelen kötetünkben pl. a Kazinczyval és a nyelvújítással vagy a néphagyománnyal és nyelvhagyománnyal kapcsolatos írásokat).
A kötetet érdekes, esztétikai élményt is kínáló fényképekkel gazdagítjuk, a fotók Széphalom, a magyar nyelv és kultúra iránti cselekvő elkötelezettség jelképes helyét ábrázolják.
Minya Károly - Változások a helyesírási szabályzatban
A teljes anyag letölthető innen.
Pomozi Péter
Véletlenekés csodák
Véletlen-e vagy sem, egy-két történet kötetünkben is olvasható erről, ám mindenképp tény, hogy Erdélyi Zsuzsanna évtizedes népzenegyűjtői pályája során egyszer csak rejtelmes világba csöppent. Váratlanul éppel és széppel, mélységesen mély történeti rétegekből származó imádsággal lepte meg egy somogyi asszony. Olyasvalamivel, ami a legszemélyesebb vallási élmény éltetője és kifejezője, templomokban és „hivatalosan” sohasem hallható. Történt mindez 1968 decemberében.
A természettudományok históriája hemzseg a váratlan felfedezésektől: bakelit, szacharin, radioaktivitás, penicillin megismerésében a véletlen szerencsének is komoly szerepe volt. Váratlanul hány és hány, eltűntnek hitt nyelv utolsó utáni beszélőjére akadtak rá kulturális örökségünket menteni igyekvő tudósok! Erdélyi Zsuzsannának egy műfaj újrafelfedezése és nemzeti közkincs- csé tétele jutott. Véletlen volt-e valóban, vagy vakszerencse? A szerencse csak a váratlan kincs vagy a pillanatnyi véletlen jelentőségét felfogni képeseket pártolja. Pasteur mondása szerint a szerencse csak a felkészült, éles elmét támogatja. Erdélyi Zsuzsanna éppen ilyen felkészült, éles eszű néprajzos volt, akiben az alig sejtett kincs megcsillanása tudósi hevületet ébresztett. A pillanat évtizedekre szóló pályát jelölt ki, mert a felvillanó kincset nem dobhatta vissza a múltnak kútjába. Így váltak a kora középkor óta, búvópatakként velünk élt apokrif imádságok apránként nemzeti kultúránk részévé, melyeknek képi s nyelvi gyönyörűsége talán azokat sem hagyja teljesen érintetlen, akik számára a szövegek spirituális tartalma, s lelki értéke talán távolinak tűnik.
2016. áprilisában a széphalmi Magyar Nyelv Múzeuma adott otthont a Nép-hagyomány és nyelvi hagyomány - Folklór és nyelv kapcsolata a Kárpát-medencében c. kétnapos konferenciának. A kutatott folklórműfajok gyűjtőpontjai lefedték szinte a teljes magyar nyelvterületet, előadók is jöttek a Kárpát-medence minden csücskéből. A 21 előadó közt voltak professor emeritusok és fiatal kárpátaljai diákok, de baskíriai mari doktorandusz is, hiszen a bemutatott anyagnak, a kutatásoknak széles európai, sőt eurázsiai dimenziói vannak térben, s évezredes dimenziói a történeti időben.
A tanácskozás központi témája az Erdélyi-életmű és az archaikus népi imádságok világának kutatása volt. A fórum szervezői kezdettől úgy gondolták, hogy az ne pusztán tudományos esemény legyen, hanem tegyük is ki ezt a szemnek, fülnek, léleknek szép kincset az érdeklődő nagyközönség elé. Hogy rácsodálkozhassunk, és Péntek János néhány évvel korábbi, számomra kedves szavait megidézve újratanulhassuk, amit újra kell tanulnunk.
Az Erdélyi-életmű számos nagyszerű gyűjtést és vallásfolklór-kutatást inspirált az utóbbi évtizedben, - mindenféle teljesség igénye nélkül gondolhatunk itt pl. Tánczos Vilmos, Harangozó Imre, Pócs Éva, Takács Sándor, Salamon Anikó munkáira - a gyűjtött szövegek ős-szépsége mégis nehezen talál utat a kutatásokon kívüli emberhez anyagelvű, Istenség-élménytől ódzkodó világunkban. Reményeink szerint e könyvecske is segíthet olvasmányos módon bepillantást engedni ebbe a világba. Ugyanezért a bepillantás-élményért látható bő egy éven át az Ott látok egy aranyágat... Archaikus népi imáink nyelvi világa c. kiállítás is a Magyar Nyelv Múzeumában, kamarakiállítás-kistestvére pedig más Kárpát-medencei helyszíneken.
Két év múlva a Néphagyomány és nyelvi hagyomány c. konferenciák sora is folytatódik. Ha mindezek nyomán szélesedik valamelyest azon emberek rétege, akiket újra megérint az apokrif népi imádságok szépsége, és újabb lendületet kapnak az idevágó tudományos kutatások, akkor elértük célunkat.
Végezetül köszönetem a három pilléren nyugvó program minden résztve-vőjének s külön is köszönet e kötet szerzőinek és támogatóinak! Üdvözlet az olvasóknak!
Felsőgöd, 2016. április 20-án
Pomozi Péter
