„Szüntelen rajzolgaték, olykor még éjjel is, három-négy gyertyát gyújtván, míg… csaknem egészen megvakulék”
Kazinczy Ferenc értő rajongója volt a képzőművészeteknek, kereste, gyűjtötte a metszeteket és az illusztrált könyveket, szükségesnek tartotta a művészet minden ágának támogatását, arcképük megfestetésére biztatta írótársait, szorgalmazta a magyar festészet fejlődését. Festményekről, szobrokról írott költeményei, visszaemlékezései, műbírálatai, levelei és szépirodalmi igényű műbírálatai tanúskodnak művészetpártolásáról.
„a’ mesterség – (e’ szó alatt a’ Festés és Faragás értettetik) – engemet minden pillanatban tűzbe hozhat.” – írta. Kazinczynak köszönhetjük szobor szavunkat is… A széphalmi mester hitt a Szép, a művészet nevelő erejében, erkölcsi hatásában: „valahol a Jó gyökeret vert, ott mindig a Szép készítette az utat” – vallotta. Kazinczy maga is szívesen rajzolt: ismeretesek fogsága alatt és utazásai közben készített rajzai, valamint árnyképei. Kiállításunk ezekből a művekből válogatott. A rajzokat Kazinczytól választott idézetek kísérték, értelmezték.
