Kazinczy és kora

„Én nékem a kőművesség oly társaság, a mely egy kis karikát csinál a legjobb szívű emberekből, melyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, a mely a külső világban van, a melyben az ember a királyt és a legalacsonyabb rendű embert testvérének nézi, amelyben elfeledkezik a világ esztelenségei felől, s azt látván, hogy minden tagban egy lélek t. i. a jónak szeretete dolgozik, örömkönnyeket sír, a melyben sokkal biztosabb barátokat lél, mint a külső világban; …”[1]

Kazinczy Ferenc korában Magyarország a Habsburg Birodalom szerves részét képezte, bár jogilag önálló királyság volt, de 1687-ben a magyar rendi gyűlés a Habsburgok javára lemondott a szabad királyválasztásról. Ha ezt a korszakot szeretnénk megismerni, vagyis a XVIII. század második felének történetét, meg kell ismernünk azokat a személyeket, akik ekkor a birodalom meghatározó egyéniségei voltak.