Kazinczy és a művészetek

Kazinczy művészetszemléletét alapvetően határozta meg az idealizált ábrázolásmód. Leghitelesebb mintáinak az antik görög és római szobrászati alkotásokat tartotta. Winckelmann művészettörténeti tanulmányai nyomán úgy gondolta, hogy a klasszikus szobrokban rejlő szépség megjelenítése során valósíthatók meg legmagasabb szinten a művészeti értékek. A művészetre és az irodalomra egyaránt kiterjesztette álláspontját, amelyet az Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című írásában is megfogalmaz:

Az esztétika a felvilágosodás egyik kulcsfontosságú tudománya. Kazinczy neveltetése, fiatalkori környezete és olvasmányai is hozzájárultak ahhoz, hogy lelkes híve legyen mind a felvilágosodás szellemiségének, mind e korszak tudományainak. Szellemi fejlődésében a kezdetektől fogva fontos szerepet játszott a művészettel való szoros kötelék kiépítése és fenntartása. E szándéka az évek során tudatos tevékenységgé vált, művészeti önképzése és tudásvágya irodalmi tevékenységével is összefonódott.

Kazinczy Ferenc, a magyar irodalmi nyelv megújításának vezéralakja, az irodalmi élet irányítása mellett, egész pályafutása során felelősséget érzett a művészetek fejlődésének előmozdításáért. Határozott céljai közé tartozott a hazai képzőművészet, a zeneművészet, a színjátszás és a kertművészet megismertetése és támogatása. Kazinczy szerette, ismerte, felfedezője és bírálója is volt a művészeti értékeknek, művészi élményei nagymértékben befolyásolták irodalmi munkásságát. Leveleiből és írásaiból a magyar klasszicizmus kialakulásának, térhódításának időszakát ismerhetjük meg.