Klasszikus irodalom. Frissítés most!
DR. TUSNÁDY LÁSZLÓ
Február 2-án volt 150 éve annak, hogy meghalt Eötvös József. Életműve oly nagy, hogy a magyarság számára örök erőforrás marad. A rövid időben csak ezt az egy könyvet tudom felmutatni: Gondolatok könyvét. Ebből is a családot emelem ki, de ahhoz hogy család legyen, az szükséges, hogy valaki megtalálja azt a szerelmet, amely örökre szól. Nagyon szépen úgy hangzik, hogy égben köttetik, égi ihletés van, mert a hétköznapok fogaskerekei között nagyon könnyen elfelejti az ember, hogy olyan szembe pillantott, azt a lényt szerette meg, akinek a szemében már ott ragyogott a jövő, a saját gyermekeinek a szeme, a szeretete, unokáié. És ez elkíséri immáron az idők végezetéig. Ezért ünnepi alkalom ez nekem, hogy most mindenkihez, aki csak figyel ránk, szólhatok erről. Milyen titkok vannak itt? A szem a szívbe néz, olyan ablak. És ebből az ablakból látjuk meg azt a mindenséget, amelyre egyedül képtelenek lennénk. Eötvös József ebben a látásban segít minket. Annyira hatásos volt, amit ő leírt a szerelemről, arról, amely a családhoz vezet, hogy Triesztnek a legnagyobb írója, Italo Svevo szerelmének írt levélgyűjteményében két helyen idézi őt, a magyar írót, és mástól nincs is idézete, hiszen művész lévén elsősorban maga akarta meghatározni azt, hogy mi szól, mit tud ő elmondani, mi szól a szerelemről. Triesztben járva éreztem, átéltem azt, hogy Svevonál és történelmi emlékeimnél még sokkal többet látok itt. Elég volt egy-egy palota előtt megállni, tűnődni, és azt hittem, hogy eltévedek, mintha Kassán jártam volna: egy elsüllyedt katedrális van itt egy óriási térben, és ennek az elsüllyedt katedrálisnak a keresztje magasba mutat. Mi hordtuk ezt a keresztet, számtalanszor Európa helyett is, ki hogyan ítéli meg, hogy ezért mi milyen fizetséget kaptunk. Nem ez a lényeges, hanem az a szeretet, amelyet hirdet Eötvös József, és az a látás, amely a reformkorban nagyjainkat magasra emelte; olyan nagyra, hogy Európa nem bírta elviselni Kossuthot, csak a török szultán menthette meg. Erről a nagy vezérünk, Kossuth apánk az Egyesült Államokban beszélt. Mi volt ez a szabadság-eszme, mely megrengette valóban a világot, és szép értelemben? Az, hogy a szabadság a jog és kötelesség harmóniája. Joga van a gyermeknek élni, joga van a fiatalnak tanulni, joga van kiteljesíteni tehetségét, de kötelessége is van, mégpedig: mindazzal, amit kapott, élnie kell, és vissza kell adnia a hazájának. Ez az üzenete számomra, és remélem, hogy sokaknak, Eötvös József művészetének is, és mindazoknak, akik sokat tesznek és tettek hazájukért.
Klasszikus irodalom. Frissítés most!
DR. RINGER ISTVÁN
Az általam ajánlott irodalmi alkotás Krúdy Gyula Vörös postakocsi című regénye. Bár nem is annyira regényről van szó, hanem inkább egy olyan novellafüzérről vagy prózába oltott költemények láncolatából, amelyek önállóan, fejezetenként, külön-külön is megállnak. Talán a szereplők, a főszereplő és a mellékszereplők személye az, ami egybefűzi ezt a novellacsokrot. 1913-ban jelent meg Krúdynak ez a munkája, és valójában ez volt az első olyan írása, ahol a később védjegyévé vált stílus megjelent, és egy óriási sikert is hozott ez számára. Nagyon rövid idő alatt több kiadást is megélt, a Singer és Wolfner Kiadó elhatározta Krúdy Gyula addig összegyűjtött munkáinak kiadását. Az író valójában ezzel a munkájával lépett ki az irodalmi nagyszínpadra, ha lehet így fogalmazni. Ez a novellafüzér sajátos hangvételű, kicsit nosztalgikus, keserédes írás, amely egyrészt bemutatja a XX. század első évtizedének Budapestjét, azokat a kicsit félvilági alakokat, bohém figurákat, akik nagyon őszinte életet éltek. A sajátos Krúdy-stílus tulajdonképpen minden sorából visszaköszön ennek az írásnak. Van benne nagyon sok tanulság olyan értelemben, ami művelődéstörténeti érdekesség is, hiszen valós történelmi szereplőkkel is találkozhatunk, illetve azonosíthatunk álnéven történelmi szereplőket. Így maga a főszereplő, Alvinczi Eduárd, a híres kártyás államférfi, Szemere Bertalan, a hírlapíró, Rezeda Kálmán az maga Krúdy alakja, illetve a két, nem is annyira mellék-, hanem inkább főszereplő színésznők, a Pattantyús utcai színésznők is valós szereplők voltak. Természetesen van szerelmi szál is ebben a történetben, ugye megjelenése után volt egy olyan vélemény, hogy rövid idő alatt az összes pesti nő elolvasta ezt a könyvet, sőt még iskoláskorú lányok is olvasták. Ezen túlmenően is nagyon sok művelődéstörténeti érdekességet is találhatunk benne. Az én személyes kedvencem a hetedik fejezet, amely a pesti bohém életet írja le, illetve a bécsi félvilág pesti szórakozási körülményeit. Megjelenik benne a Somossy Orfeum, amely egy híres szórakozóhely volt, Somossy Károly alapította, illetve Carola Cecília híres táncos-énekesnő. Krúdy 35 éves volt mindössze, mikor a Vörös postakocsi megjelent, és az akkori irodalomkritikus megjegyzése szerint folyamatosan virágvasárnapot mutatott a kalendárium; akkor valóban azt gondolhatta ő is, hogy ez a vörös postakocsi még megy valahová, aztán az élete egy picit más fordulatot vett, viszont ettől a ponttól kezdve teljesedett ki az az írói életmű, amiről én azt gondolom, hogy párját ritkítja hangvételét és stílusát tekintve a magyar irodalomban. A Vörös postakocsit jó szívvel ajánlom bárkinek.
Klasszikus irodalom. Frissítés most!
BLANÁR RÓBERT
Az én egyik kedvenc könyvem Gárdonyitól A láthatatlan ember. Azért ezt a könyvet választottam, mert ez egy több síkon értelmezhető regény. Ha úgy nézzük, akkor egy eléggé filozofikus könyv, benne van tulajdonképpen átvitten az írónak a véleménye szakrális dolgokról, egyéb filozofikus dolgokról, megjelenik benne egy embernek a fejlődéstörténete, benne van tulajdonképpen az, hogy milyen kalandos is tud lenni az embernek a léte. Erkölcsi kérdéseket is feszeget, és az is megjelenik benne, hogy az ember gyakran, nagyon gyakran álarcot hord, és az arca nem mutatja meg azt, hogy valójában ki ő, azt sokszor gyakran csak az egyén tudja. Úgy gondolom, hogy Gárdonyinak is tulajdonképpen egyfajta furcsasága az, hogy az emberek nem értették meg az ő korában, ez is megjelenik ebben a könyvben. A könyv két kultúra találkozását írja le, a művelt vagy műveltnek gondolt keletrómai kultúrát mutatja be, és emellett még bemutatja a Hun Birodalom kultúráját is. Az események folyamán az ifjú, akinek az életét, az ifjúkorát végigkísérhetjük, az esemény elején egy felszabadított rabszolga, aki gazdája révén óriási műveltség birtokába jut, majd utána bekerül a Hun Birodalomba, ott először szolga lesz. Egy szerelmi szál folyamán alakítja úgy a cselekményeket, hogy ő egy hun főcsaládnak a szolgája legyen, majd ezek után pedig kiképzést kap, remek római katona lesz belőle, és részt vesz a catalaunumi csatában időszámításunk után 451-ben. Utána pedig még egy fordulatot vesz a sorsa, keresztény pappá szentelik a csata után, majd utána visszatér a Római Birodalomba, és tulajdonképpen itt Attilának a halála körüli eseményeket is láthatjuk. Mind a két népnek a kultúrájába betekintést nyerünk ennek a rendkívül színvonalas történelmi regénynek az olvasása során.
Klasszikus irodalom. Frissítés most!
SZOTÁK ADRIENN
A mű, melyről a következőkben beszélni szeretnék, már többször volt a kezemben, de valószínűleg nem utoljára olvastam. Ez a könyv Méhes Györgynek az 1920-as, ’30-as évek Erdélyében játszódó, érdekes korrajzzal fűszerezett regénye, a Gina. A történet főszereplője az igencsak jómódú kolozsvári kiskereskedő, Nemes Ferdinánd egyetlen lánya, Gina. Gina fiatal lányként ismerkedik meg a nagybányai szabászat tulajdonosának fiával, Paul Maximmal. Egymásba szeretnek, azonban a szülők nem támogatják a kapcsolatot, ennek ellenére Gina nem hajlandó lemondani férfiról, ugyanis nem érdekli sem a pénz, sem a megfelelő parti. A fiatalok úgy alakítják a sorsukat, hogy a szülők kénytelenek áldásukat adni a frigyre, és miután egybekelnek, átveszik Nemes Ferdinánd vállalkozását. A kereskedés rohamos fejlődésnek indul, azonban a férfi nagyravágyása és kapzsisága miatt összevesznek a lány szüleivel. Maxim olyan vállalkozásba kezd, amelyhez egyáltalán nem ért, és sajnos tönkremennek. Csodálatraméltó az az erő és kitartás, amellyel Gina eléri céljait, amely átsegíti őt és családját a nehéz helyzeteken. Többször kell a mű folyamán teljesen elölről kezdeniük az életüket, és ennek sikere nagyban függ attól, hogy a nő mennyire bátor és mennyire kitartó. Szívből ajánlom tehát ezt a művet olvasásra, aki kézbe veszi a könyvet, egy izgalmas, fordulatokban gazdag regényt fog olvasni.
Klasszikus irodalom. Frissítés most!
HORNYÁK ADÉL
„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.” Hogyha ezeket a sorokat idézem, valószínűleg mindenki tudja, hogy melyik műről van szó. Igazából, hogyha tőlem valaki azt kérdezi, hogy tudnék-e mondani egy olyan igazán klasszikus művet, akkor én kapásból ezt a művet mondanám, Madáchnak természetesen Az ember tragédiáját. Tizedikes gimnazista voltam, mikor először olvastam, és leendő pedagógusként azt gondolom, hogy ez az a könyv, amit tényleg jókor adunk a gyerekek kezébe, mert bennem is pont azok a gondolatok fogalmazódtak meg tizedikes fejjel, hogy vajon milyen pályát válasszak, lesz-e egyáltalán értelme annak, amit én a jövőben szeretnék csinálni, hajtok-e vele bármilyen hasznot az emberiség malmára. És tulajdonképpen ez a mű erről szól, az emberiségnek az értelmét, a célját keresi. Ezért is lett kedvencem ez a mű, mert akármikor levehetem a polcról, mindig lesz egy olyan mondata, amelyen érdemes elgondolkodni, és valamit hozzá fog tenni az életemhez. Nemrégiben olvastam, hogy az irodalmárok, irodalomtörténészek azt mondják, hogy az író életművének az ismeretében új mélységek jelennek meg egy mű értelmezése közben. Viszont az az igazán időtálló és igazán nagyszerű mű, amelyet a szerzője nélkül is tudunk értelmezni. És szerintem ez a mű abszolút ilyen. Madách üzenete számomra az, hogy mindent csak szívvel-lélekkel érdemes csinálni, és sosem szabad elfelejteni, hogy a Jóisten mindig ott áll mögöttem. És hogy az én feladatom az, hogy küzdjek, és bízva bízzak. Tulajdonképpen csak egy imába kerül. Ezen gondolatok alapján gondolom azt, hogy ez egy kihagyhatatlan mű, úgyhogy aki nem olvasta még, annak jó szívvel ajánlom.
Klasszikus irodalom. Frissítés most!
ERDÉLYINÉ KOCSIS CSILLA
Olvasásra, újraolvasásra a saját legutolsó olvasmányélményemet szeretném ajánlani, Wass Albert Elvész a nyom című regényét. Számomra nagyon érdekes volt ez a regény, egy kicsit kilóg a Wass Albert-i életműből, már csak azért is, mert a helyszíne nem a klasszikus Erdély, hanem tulajdonképpen szerte Európa. Csiribók hegyen indul a regény 1913-ban, egy kétezer fős cserkésztábor zajlik itt, és hat kiscserkész elcsen egy csónakot, és úgy gondolják, hogy lassan leeveznek a folyón. Azt nem tudják, hogy a folyó egy zúgóba torkollik, ami életveszélyes, természetesen el is ragadja az ár a csónakot, és a parton lévők döbbenten figyelik, hogy hogy száguldanak a gyerekek a halálba. És az utolsó pillanatban, egy lépéssel a zúgó előtt a csónak váratlanul megáll. Kimentik a gyerekeket, utána a csónakot elragadja az ár, darabokra törik. És felvetődik az emberekben az a kérdés, hogy vajon mi állította meg a csónakot. A falu papját magával ragadja ez a történet, és továbbgondolja egy picit. Ha isteni csoda történt, akkor úgy gondolja, hogy Istennek valamilyen célja volt ezekkel a gyerekekkel, és valamilyen feladatot adott nekik. Ennek már nem tudott utánajárni, hiszen közben kirobbant az első világháború, következett a román megszállás, a papot összeesküvés vádjával börtönbe zárták, Amerikába emigrált, és az amerikai emigrációjának és az életének a vége felé eszébe jut ez a történet, és úgy gondolja, hogy meg kellene neki győződni arról, hogy Isten adott-e valamilyen feladatot ezeknek az egykori kis cserkészeknek. Útlevelet kér, Európába jön, és felkutatja a hat egykori kis cserkészt. Szinte egész Európát bejárhatjuk képzeletben a szereplők életútjának megismerése során. Hiszen ott vagyunk az Eperjes melletti nagybirtokon, ahol a herceg él. A szerző által talán a legnagyobb rokonszenvvel megrajzolt figura, ami, gondolom nem véletlen, hiszen nagyon erős az önéletrajzi áthallás is. Annak ellenére, hogy a történelem megtöri őt, óriási magaslatokra emelkedik ki, megőrzi az erkölcsi tisztaságát és a gerincét ezekben az embert formáló időkben. De látjuk a zsidó bécsi bankárt, aztán megismerkedünk a prágai kiskereskedővel, a lengyel festőművésszel, a königsbergi tudóssal és a román politikussal is. Egy nagyon-nagyon széles, érdekes mezőny. Ami a szereplőkben közös, az ez a kis múlt, ez a cserkészidőszak és az elkövetkezendő közös jövőnek a lehetősége. Hiszen tulajdonképpen az utolsó kerettörténetben viszontlátjuk a papot, aki felkeresi az egykori szereplőket. Kutatja azt, hogy teljesíthették-e azt a feladatot, amelyet Isten rájuk mért, és arra a következtetésre jutunk, hogy nem. Valamennyi életpálya valahol kisiklott, valahol megrekedt, annak ellenére, hogy mind a hat szereplő nagyon tehetséges. És ekkor a pap felajánlja nekik, hogy a lehetőségek hazájában, Amerikában indítsák újra az életüket. Ezek a szereplők bizony az érett férfikornak a vége felé járnak ebbe az időben, és valamennyien vállalják ezt az utazást, és újra a gyorsvonaton találkozik a hat szereplő, akik Amerikába készülnek, hogy a kisiklott életet ott helyrehozzák. Én nem szeretném elárulni, hogy eljutnak-e Amerikába, vagy mi is történik ekkor. Számomra nagyon érdekes az a filozófiai megközelítés is, amelyet Wass Albert felvet, és amely szerintem az emberiséget már nagyon-nagyon régóta érdekli. Hogy van Isten? Nincs Isten? Adott valamilyen feladatot Isten az embernek? Bele lehet-e avatkozni Isten elképzelésébe? Képes-e erre egy földi ember, hogy befolyásolja az isteni akaratot? Én ajánlom mindenkinek olvasásra, és keresse meg a választ benne.
Klasszikus irodalom. Frissítés most!
VÉGSŐNÉ FAZEKAS ARANKA
Az én egyik kedvenc könyvem Dobos László felvidéki magyar írótól az Egy szál ingben című regénye. Az ’50-es évek elejétől 1918-ig nyúlik vissza, és a trilógiájának harmadik darabja nagyszabású tablót fest a felvidéki magyar nemzetiség életéről, különösen a történelmileg, társadalmilag meghatározott magatartásformákról, viselkedéstípusukról. Emberi sorsok két idősíkban sodródnak. Az egyik a párhuzamos múlt és jelen, falu és város között, falusiból városivá, illetve parasztból értelmiségivé lett, a másik síkon pedig az akkori esztendők – hiszen ’50-es évekről beszélünk – csehszlovákiai magyarságának történelmét méri fel. A magyar nemzeten is átívelő hatalmas traumák, tragédiák, Trianon, hatalomváltás, a csehek beszivárgása Bodrogközbe, a bécsi döntés, a csehek menekülése a Bodrogközből, bevonulások Magyarország ékes koronájába, a kincses Erdélybe, Újvidékre, Don-kanyar, katonaföldrajz, bakatörténelem, 1945 kitelepítések, jogtiprás, tehát mindezeknek a hatalmas változásoknak az alján, a mélyén ott vannak az emberi sorsok, emberi gondok. Az íródeákban, a regény főhősében, a balsorsok elmesélőjében felsejlik a Bodrogköz visszacsatolásának mitikus ideje. Az ő családja is rajta van a kitelepítők listáján. És szomorúan tapasztalja, hogy az Istentől eltávolodó új idők új urainak legfőbb gondja, legfőbb kérdése az, hogy túl sok magyar gyerek jár magyar iskolába. Rájön arra, hogy sajnos az ember élete sohasem lehet teljes. Nagyon szép vallomása: „Mindig elmulasztottam valamit az életemből. A madarak miatt a virágokat, virágok miatt a fákat, s az emberek rossz szája miatt a magam életét.” A regénynek az egész terét uralja a nagy csallóközi árvíz. Ezzel kezdődik a regény, és árvízzel fejeződik be. Mintegy keret közé szorítva, tömörítve az akkori idők történelmi, társadalmi viszontagságait. „Sírva nevető idők voltak ezek, próbatétel az életemnek és családomnak, és amit az ember nem él meg, azt nehezen érzi.” Idéztem az író gondolatait. Nem véletlen, hogy a Bodrogközt többször emlegeti, hiszen ő tőlünk nem messze, Királyhelmecen született. Azt hiszem, sok értéket hagyott hátra, értékes ember volt Dobos László.
Klasszikus irodalom. Frissítés most!
FEHÉR JÓZSEF
Az a címe ennek az ajánlásnak tulajdonképpen, hogy Egy rejtélyes költőnő a kuruc korból. A legenda vagy az igaz történet szerint úgy hangzik az ő története, hogy a szabadságharc kitörésekor beállt a kuruc seregbe, 22 éves korában. A bátyja – egyébként ő segített a fiatal hölgynek – zászlótartó volt Rákóczi seregében. Zsuzsanna férfiruhába öltözött, és részt vett a szabadságharc hadjárataiban, közben pedig – és ezért költőnő – verseket írt, és ezzel lelkesítette a kuruc seregeket, és ápolta a sebesülteket. Ennyiben hasonlít a mi Kossuth Zsuzsannánkhoz egyébként, hogy ilyen feladatot is vállalt. Egyetlenegy verse maradt fönn és a szabadulásáért folyamodó levele, tudniillik 1706-ban Rákóczi csatát veszített, Zsuzsannát elfogták, börtönbe zárták, és Marosvásárhelyen volt egy évig börtönben, amíg a kuruc seregek vissza nem foglalták a várost. Kazinczy másolta le ezt az egy versét, de nem nevesíti, hogy Losárdi Zsuzsannáról volt szó, de a közvélemény ezt így tartotta, hogy ez az ő verse. Az a címe, hogy Rákóczinak tábori éneke. Van még egy levél Zrínyi Ilonától, ő pedig Munkács várában, mikor az osztrák seregek körülzárták Munkács várát, több mint két évig tulajdonképpen fogságban volt, mert Munkácsot nem hagyhatta el, de a várat nem adta föl. A történet lényege az, hogy van egy verse, van egy a fogságból való szabadulásáért folyamodó levele. Nos, ami igazán a titkot jelenti, hogy később ezt a levelet 1836-ban közölte egy marosvásárhelyi történész, bizonyos Kemény József. Aki elhatározta, hogy az nem lehet, hogy a magyar szabadságharcokban mindig voltak nők, és a kuruc korban ne lettek volna. Ezért elhatározta, hogy megalkotja az ő alakját, nevében írta a verseket, nevében írta a levelet. Kemény József kitűnő történész volt egyébként, de már gyerekkorában hajlamos volt hasonlókra, kortársai írják róla. A fogságból való szabadulásáért való levele megegyezik tartalmában azzal, amit Zrínyi Ilona fogalmazott Capraranak, az osztrák hadsereg fővezérének, hogy ő ártatlan, a saját hazáját védi, a becsületét, a férje a kuruc csapatok parancsnoka. És különben is, hogy néz az ki, hogy egy ártatlan nőt üldözzenek hadsereggel? Tehát ez a történet nagyon izgalmas, nagyon regényes, nem dőlt el ma sem, hogy valóságosan létező alak volt-e, vagy Kemény Józsefnek köszönhetjük az ő alakját. Mindegy is nekünk egyébként, mert a történet szép, regényes, és elképzelhető, hogy igaz is.
Klasszikus irodalom. Frissítés most!
VÁSÁRHELYI GERGELY
Az én választásom azért esett a Toldira, mivel amikor nyáron megérkeztem a múzeumba, és beléptem az Arany-kiállításba, éreztem egy olyan belső ösztönzést, hogy újból el kellene olvasni a Toldit. És most már teljesen szabadon, nem kötelező olvasmányként, mint az iskolában. És amikor most így, kicsit felnőttebb fejjel újra elolvastam, az egész történet teljesen másképp állt össze a fejemben, teljesen más képet alkotott, mint anno, és nagyon-nagyon megfogott ez a fajta történet. A Toldit Arany János 1847-ben írta meg, és több, mint 170 éve létezik ez az elbeszélő költemény, és a mai emberek számára is teljes mértékben befogadható és értelmezhető, könnyedén értelmezhető ez a mű. És úgy gondolom, hogy még évtizedeken keresztül is meg fog maradni. Maga Toldi Miklós karaktere a nemzeti jellem megtestesítője, a nemzeti egység példája. Toldi jelleme egy nagyon erős személyiségű ember képét mutatja nekünk, nagyon erős öntudattal, nagyon erős érzelmi reakciókkal teli ember képét. Ezek azok az érzelmi jegyek, amelyek őt erre az útra terelik, amelyet bejár a költemény során, és ugye ő nagyon erős fizikumú ember, és ezeket a jegyeket próbálja meg a céljai eléréséhez érvényesíteni, néhol jól, néhol kevésbé jól. Ez az elbeszélő költemény szerintem azért is tanulságos mindannyiunk számunkra, mert azt mondja el nekünk, hogy hogyan használjuk mind a szellemi, mind fizikai képességeinket céljaink eléréséhez, és ezért ajánlom ezt a művet.
Klasszikus irodalom. Frissítés most!
LESKÓ SÁNDORNÉ
Gyerekkorom egyik kedvenc könyve Fekete István Tüskevár című regénye két budapesti kamasz fiú vakációjáról szól. A főszereplőnek, Ladó Gyula Lajosnak, becenevén Tutajosnak, azt tanácsolta az orvos, hogy véznasága miatt a nyári szünetben töltsön annyi időt a levegőn, amennyit csak tud. Ezért utaznak a Kis-Balatonhoz, ahol nagybátyja él, a főagronómus István bácsi. Mivel ő nagyon elfoglalt ember, a balatoni lápvilággal Matula Gergely ismerteti meg a két városi fiút. Matula bácsi, az öreg csősz, aki minden egyes nádszálat ismer, aki minden szúnyognak a barátja, és aki annyit tud a természetről, mint két egyetemi tanár. A titokzatos nádi világ az élet iskolája a fiúk számára, kalandjaik során nagyon sok hasznos gyakorlati ismeretre tesznek szert. A nyár végére megerősödnek, megemberesednek, és a közösen átélt élmények hatására barátságuk még szorosabbá fűződik. Fekete István regényei az ember és a természet harmóniáját sugallják, leírásait olvasva az ember úgy érzi, mintha a helyszínen lenne jelen. Olyan változatosan, olyan szépen fogalmaz, hogy a tankönyvírók is gyakorta veszik kölcsön szövegeit, hogyha példamondatokra van szükség valamely témakör tanításához. A Tüskevár című regényben ezek a tájleírások nagyon szépen ékelődnek be a cselekményes részek közé, egyensúlyban vannak, nem lesz unalmas az olvasása a könyvnek, még egy gyermek számára sem. És az olvasmányosságot garantálja még emellett Fekete István humora is. Aki elolvasta ezt a könyvet, az a fiúk kalandjait tovább folytathatja, tovább olvashatja a Téli berek című műben, amit szintén jó szívvel ajánlok mindenkinek.
