Gyakorlati tudnivalók a hagyományos íróeszközök használatáról
A toll lágyan siklik a papíron, az ujjak gyöngéden ölelik, ívekből-vonalakból tintatestek lesznek – szavak születnek, mondatok, azokból napló, levél, vers és regény…
A Magyar Nyelv Múzeuma kiemelt küldetésének tekinti a kézzel írás hagyományának ápolását és népszerűsítését. Íráspont elnevezésű installációnk és a Kezed nyoma – Az írásbeliség fejlődése című múzeumpedagógiai foglalkozásunk képeket villant fel a tollforgatás sok évezredes történetéből. Emellett lehetőséget kínálunk arra, hogy a résztvevők különböző íróeszközöket kipróbálhassanak, megismerkedjenek azok helyes használatával, és különféle írástechnikákat sajátítsanak el. A foglalkozások során alkalom nyílik a nádtoll, a lúdtoll, a mártogatós toll, nyomda és az írógép kipróbálására. Az alábbi írásban bemutatjuk a különböző eszközöket (golyóstoll, mártogatós toll, töltőtoll, nádtoll, lúdtoll), illetve néhány technikai tudnivalóval szeretnék hozzájárulni a helyes használat elsajátításához.
Legelterjedtebb íróeszközünk jelenleg a golyóstoll. Már a 17. századtól kísérleteztek a kialakításával, Bíró László József magyar újságírónak sikerült egy olyan tollat kifejlesztenie, amelynek a hegyén egy forgó gömb kijuttatja a tintát a papírra, s a tinta rögtön meg is szárad. Találmányát 1938-ban szabadalmaztatták, gyakran nevezik Bíró-tollnak az eszközt. A golyóstollal való írás sajátossága, hogy a húzott vonalak egyenletes vastagságúak, így a leírt betűknek nincsenek szélesebb vagy keskenyebb részei. A ceruzához hasonlóan halvány és erősebb vonalakat is tudunk vele alkotni, így árnyalatok létrehozására alkalmas eszköz (persze, nem rendelkezik olyan széles tónusértékekkel, mint az arra alkalmas ceruzák). A művészek körében viszont egyre kedveltebb rajzeszköz, mert használatához semmilyen előkészület nem szükséges.
Golyóstoll nyomhagyása a papíron
Golyóstollal készült egyszerű rajz
A mindennapi életben egyre kevesebbet írunk kézzel, ezzel szemben a kalligráfia, vagyis a kézzel való szépírás művészete újra „divatba jött”. A modern eszközök mellett egyre nagyobb teret hódít a hagyományos íróeszközök használata – mint például a mártogatós toll.
A mártogatós toll két részből áll: tollszárból és tollhegyből. A tollszár általában fából (manapság műanyagból) készül(t), a tollhegy fémből – többféle méretű és kialakítású létezik. Pompeji városának romjai között találták az első fémből készült tollhegyet, valójában 1811-ben kezdődött meg a gyártása Angliában, használata pedig rövid időn belül széles körben elterjedt.
Különféle kialakítású tollhegyek
Különböző vastagságú vonalak
Az eszköz használatához tinta szükséges. Tintát körülbelül 5000 éve használnak, a történelem során különféle anyagokból készítették. Manapság bármilyen színű tintát beszerezhetünk, megfelelő a fedőképességük. Találunk vízben jól oldódót, illetve vízben nem oldódó festékanyagú tintát is – attól függően, mire akarjuk használni.
Íráspontunkban a tinta mellett lehetőség van diófapáccal való írásra, mely a természetes földfestékek közé tartozik. Eredetileg a fa konzerválására alkalmazzák, főleg bútorgyártásban (lényege a tartósság, ne marja a fát, és ne okozzon visszafordíthatatlan folyamatokat). A diófapác sokkal hígabb állagú a tintánál, többször kell belemártani, hosszabb idő kell a száradásához.
Diófapáccal készült felirat
A hagyományos eszközökkel való írásnál nem mindegy, hogy a tintát milyen papíron használjuk. A fénymásoló papír nehezebben szívja magába, könnyen szétfolyik rajta, viszont gyakorlásra tökéletesen alkalmas. Érdemes jobb minőségű, vastagabb papírlapokat használni, mely valamilyen különlegesebb alapanyagból készült (pl. rostot tartalmaz), esetleg strukturált a felülete, vagy valamilyen különleges bevonattal rendelkezik.
Félfamentes rajzlap
Fénymásolópapír
Strukturált felületű dekorpapírok
A mártogatós toll továbbfejlesztett változata a töltőtoll. Ezt a tollat már nem kell tintába mártogatni, hanem a tinta a toll belsejében, egy tartályban helyezkedik el. Létezik egyszer használatos, illetve utántölthető tintapatron. Sokkal gyorsabban szárad, mint a mártogatós tollhoz használt tinta.
Töltőtoll
Az ókori egyiptomiak nádtollat alkalmaztak íróeszközként, mellyel papirusztekercsre írtak. Használata a középkorban is elterjedt volt, majd a 7. századtól a lúdtoll fokozatosan átvette a szerepét. A szerzetesek lúdtollal írták a kódexeket pergamenre, mely a 18. században a legfontosabb íróalkalmatosságnak számított.
A hagyományos íróeszközök használata előtt érdemes kellő türelemmel és kitartással minél többet gyakorolni. Mielőtt az íráshoz hozzákezdünk, érdemes halvány segédvonalakat elhelyezni a papíron. Ezzel sokat segíthetünk magunknak, hiszen segédvonalak segítségével egyenletesebb írásképet tudunk létrehozni.
A toll helyes tartása
Segédvonalak húzása
A toll hegyét belemártjuk a tintába, amelyről az folyamatosan folyik le írás közben. A hegy kialakításától függ, hogy mennyi tinta marad meg rajta, és milyen sűrűn kell újra belemártani. A vágott végű tollakkal való írás sajátossága a vonalvastagságok változatossága, amely művészi hatást kölcsönöz az írásképnek. Ennek eléréséhez célszerű 40-45 fokos szögben tartani és mozgatni az eszközt.
Gyakorlás
Mártogatós tollal való írás
A nádtoll és a lúdtoll alkalmazása hasonlít a mártogatós toll használatához, annyi különbséggel, hogy nem marad rajtuk olyan mennyiségű tinta, és nem adagolja azt. Sűrűbben kell tintába mártani, így több időbe telik a betűvetés. Az esztétikusan váltakozó vonalvastagságú írásképet viszont ezekkel az eszközökkel is ki lehet alakítani.
Nádtollal készült szöveg
Lúdtoll használata
Ha csak egyetlen szót szeretnénk leírni, nincs szükség túlságosan sok tervezésre. De ha szöveget akarunk megjeleníteni, érdemes ceruzával megtervezni a kompozícióját (később ki lehet radírozni). Sokféleképpen díszíthetjük betűinket: pl. pontozással, árnyékolással, egyszerű díszítőelemekkel, szalagok rajzolásával, különféle effektekkel (pl. lefolyó betűk) – melyeket a figyelem irányítására használhatunk. Ügyelnünk kell azonban a dekorálás mértékére, túlzott díszítéssel veszíthetünk az esztétikai megjelenésből, illetve nehezen olvashatóvá válhat az írás.
Árnyékolással díszített betűk
A kézzel írás nem pusztán a kéz és az izmok mozgatását jelenti, hanem az emberben végbemenő szellemi tevékenység eredménye. A hagyományos íróeszközök kipróbálásával esztétikai élményben lehet részünk, és egy kicsit közelebb kerülhetünk a régi korok elfeledett értékeihez. Használatuk megtanulásával és gyakorlásával pedig olyan készségre tehetünk szert, mely egész életünk folyamán elkísér bennünket.
Kesztyűs Kitti