Klasszikus irodalom. Frissítés most!
Nyiri Péter
A Magyar Nyelv Múzeuma Klasszikus irodalom – frissítés most! sorozatának első alkotásaként Jókai Mór Egy az Isten című regényét ajánlom. Ez a regény egy nagy utazás története, fizikai és lelki út is ez, egy férfi és egy nő útja; Rómából tűzön, vízen át (szó szerint), intrikákon, a 48-as szabadságharc küzdelmein, harcokon keresztül a megismerkedésüktől egészen a gyermekük születéséig és még tovább, a székelyföldi Torockóig, ahol ez a két ember megteremti a világ káoszában a maga és a közössége, faluja mikrokozmoszát. És Jókai a receptet is megadja arra, hogy miként lehetséges ez. Kell hozzá a férfi és a nő szerelme, a házasság által megpecsételve, kell hozzá az Isten felé fordulás, a Szent befogadása a mindennapokba, kell hozzá harmónia a természettel, kell hozzá nagyon sok munka, és hát persze becsület, akarat, hazaszeretet, tisztesség és hit.
Van egy nagyon okos és szinte sámsoni erejű, de rendíthetetlenül békés férfi, Adorján Manassé; van egy érzékeny lelkű, de ha kell, nagyon határozott szépség, Zboróy Blanka grófnő, van ördögi gonoszságú, de végül megtérő ellenfél: úgyhogy ez egy nagyon izgalmas, kalandfilmekhez is pompás alapanyag. Illetve ez kettő az egyben, hiszen romantika és a kaland is keveredik a szövegben. Nagyon erős lüktetésű a cselekmény, pörgős, és egyáltalán nem unalmas. Mondom ezt én, negyvenévesen is, de hát éppen ezért kell kipróbálni tizenhét évesen vagy huszonöt évesen is. A nyelvezet gyönyörű, rendkívül gazdag szókinccsel, van benne pátosz, de van benne jó adag humor is. És visszatérve a Jókai-féle életrecepthez. Jókai azt mondja, hogy cselekvő hazaszeretettel, a férfi és a nő szerelmével, és a közösség szolgálatával megteremthető a világ káoszában a mikrokozmosz, Jókai szavaival a földi paradicsom. És ez valójában nem csoda, hanem a szeretetnek, az akaratnak és a munkának, a közös munkának a gyümölcse.
Klasszikus irodalom. Frissítés most!
Nagy Gréta
Ady Endre: Adja az Isten
Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett
Sok, víg hétköznapot,
Adja meg az Isten.
Adja meg az Isten
Sírásaink végét,
Lelkünknek teljességes
S vágyott békességét,
Adja meg az Isten.
Adja meg az Isten,
Bár furcsa a világ,
Ne játsszak ölő, gyilkos,
Cudar komédiát,
Adja meg az Isten.
Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett
Sok, víg hétköznapot,
Adja meg az Isten
Mikor ez a vers a kezembe akadt, első olvasásra összekapcsolódtam vele. Nagyon megrendített, mivel jelen napjaink kétségbeesett könyörgéseit véltem felfedezni benne. Kérése a mindenkori emberi kérések legfontosabbika. Ebben a mai irracionális pillanatban talán sokakban felébredt a hit, mint egyetlen kapaszkodó. Az emberek félnek, és nem ok nélkül, de a remény nem veszhet el. Az első világháború történései sokak életét megváltoztatta, nemcsak testileg, de lelkileg is. Köztük volt egyik leghíresebb költőnk, Ady Endre is. Istenfelfogása a világháború évei alatt változott meg. Még a többiek a háború szörnyűségeit, embertelenségeit látva elfordultak az Úrtól, vagy kételkedni kezdtek létében, Ady akkor fordult teljes mértékben Isten felé. A háború évei alatt válik teljes mértékben Isten hívőjévé. Én személy szerint úgy hiszem, hogy ma is egyre többen szükségét érezzük valamiféle kapaszkodónak. Az emberek lelkében újra felébred a hit, és megpróbálnak visszakerülni Istenhez.
Nyiri Péter
Bevezető
A Magyar Nyelv Múzeuma kiemelt területe a klasszikus magyar irodalom, és most elindítjuk már régóta tervezett videósorozatunkat is a témában. Klasszikus magyar irodalmi szövegeket ajánlunk Önöknek filmjeinkben. Miközben a nyelvmúzeumban kortárs irodalommal is foglalkozunk, számunkra a klasszikus irodalom az elsődleges: azok a szövegek, amelyek évtizedek vagy éppen évszázadok óta bizonyítják lelket-szellemet gazdagító hatásukat, erejüket, és amelyek nyelvi mintát, stílusmintát adnak, amelyek befogadása beavatás/beavatódás a magyar nyelv és magyar lélek és szellem csodálatos világába. A mostani nagyon nehéz helyzetben, a koronavírus-járvány idején egyre többször és egyre hangsúlyosabban kell rámutatnunk arra, hogy az irodalom szerepe túlmutat az öncélú játékon, a gyönyörködtetésen, a szórakoztatáson, az élményadáson, vagy „pusztán” az olvasás megszerettetésén. Az irodalom élet- és lélektükör, képes gyógyítani is, erősítheti a nemzeti azonosságtudatot felmutathatja a szakralitást, gazdagítja nemzeti önismeretet, erkölcsi iránymutatást adhat, vagy éppen cselekvési modelleket tár elénk, ha csak a fikció által is, de megsokszorozza tapasztalatinkat. És mivel már megvan a távlat, letelt a próbaidő, a klasszikus irodalom nagyon sok alkotásának megvan e téren a referenciája, igazolványa, jogosítványa: igazolták és folyamatosan igazolják, hogy valóban alkalmasak erre a nagyon összetett élettükör szerepre betöltik ezt az összetett szerepet. Persze akkor, hogy ha olvassuk a szövegeket.
