Klasszikus irodalom. Frissítés most!

Bajzáth Róbert Dávid

Szeretném bemutatni Örkény István: Tóték című tragikomédiáját. Örkény István egy 20. századi magyar író, a groteszk próza magyar meghonosítója. Az író ebbe a műbe saját maga frontbéli tapasztalatait foglalja bele. A mű helyszíne egy második világháború alatti, kis elképzelt magyar falu. A főszereplő pedig egyrészről a nagy köztiszteletnek örvendő falusi Tót család, akiknek a fia, Gyula a fronton harcol. Másrészről pedig ennek a fiúnak a parancsnoka, akire az egész mű alatt csak őrnagy úrként hivatkoznak. A cselekmény kiinduló pontja egy levél, amit a fiú küld a családjuknak, amiben pedig az áll, hogy ez az őrnagy úr látogatóba érkezik hozzájuk pihenési célokkal. Ennek következtében a falu, illetve a Tót család egész élete felbolydul, feje tetejére áll. Az őrnagy úr megérkezése után a cselekmény két részre osztható. Egyrészről megismerjük a frontbéli történéseket Gyula levelein keresztül, másrészről pedig a fő cselekményszál a család, illetve az őrnagy úr cselekményeit mutatja be.

A mű számomra azért tetszett, mert egész végig végigvonul benne egy groteszk, abszurd humor, ami végül is abban nyilvánul meg, hogy az eredetileg egy kicsit hátborzongató, megborzongató történéseket az író eléggé komikusan, mókásan ábrázolja. Másrészről pedig van benne egy eléggé érdekes, jellegzetes karakterváltozás, ami pedig az, hogy a frontra érkező őrnagy úr, aki igazából poszttraumás stresszben szenved, és paranoid hajlamai vannak, hogyan vetkőzi le ezeket a paranoid hajlamokat, és hogyan változik már egyre inkább normális karakterré a műben. Másrészről pedig ez a személyiség, mármint az őrnagy úr személyisége hogyan változtatja meg az eredetileg karizmatikus és tekintélyt parancsoló tűzoltóparancsnok Tót úrnak a személyiségét egy eléggé depresszívnek mondható karakterré. Igazából ezt a művet gimnazistáknak tudom ajánlani, mivel kell már egy bizonyos szintű érettség ahhoz, hogy felfogjuk a mögöttes jelentését és a háborúnak a következményét bizonyos embereknél és bizonyos jellemeknél.

Klasszikus irodalom. Frissítés most!

Hornyákné Renáta

Ottlik Géza Iskola a határon című regényét szeretném ajánlani; amely valóban egy határszéli iskolában, a kőszegi katonai alreálgimnáziumban játszódik. Én ezzel a művel gimnazista koromban találkoztam, egyházi iskolába jártam, egyházi kollégiumban laktam, és ugye ott is különböző szabályoknak kellett eleget tenni, és ezért keltette fel az érdeklődésemet ez a regény, ahol a katonai élettel kell a gyerekeknek szembesülniük. Az itteni szabályokat kell megtanulniuk, és így kell, ha van rá mód, barátságokat kialakítani. Ezekre a felvetéseimre, kérdéseimre adott választ a regény. Illetve izgalmas történeteket olvashattam benne. Három főszereplője van, Both Benedek, alias BB, Medve Gábor és Szeredy Dani, akik örök barátságot kötnek a gimnáziumi évek alatt. Az érdekessége a műnek az, hogy regény a regényben, hiszen a felnőtt Medve Gábor úgy dönt a történet szerint, hogy megírja a gimnáziumi élményeket egy regényben, és ezt továbbítja a társainak, barátainak, hogy egészítsék ki a saját gondolataikkal, a saját emlékeikkel. Így egy olyan reális képet kapunk, amely bemutatja az akkori tizenéveseknek azt a világát, amelyben a felhőtlen gyermekkorból ebbe a szabályokkal teli, katonai életbe belecsöppennek, és bemutatja a regény azt, hogy hogyan lehet ide beilleszkedni. Hogyan lehet itt a felmerülő ellentéteket megfelelően kezelni, magát a katonai légkört, a katonai szabályokat megtanulni, illetve hogy hogyan lehet itt barátságokat kötni.

Klasszikus irodalom. Frissítés most!

 Körmöndi Zoltán

Az a könyv, amit én ajánlok önöknek, egészen biztosan sokuk számára ismerős, hiszen egy kötelező olvasmányról van szó. Megmondom őszintén, hogy középiskolában én nem mindig olvastam végig a kötelezőket, hiszen nem volt türelmem őket befejezni. Mivel viszont az édesanyám könyvtárosként dolgozott, ezért nagyon sokszor mesélt az ő kedvenc könyveiről, így például Jókai Mór Az arany ember című regényéről. Éppen ezért amikor Jókaihoz értünk, egy picit nagyobb lendülettel vetettem bele magam a könyv olvasásába, és egy estétől másnap reggelig egy éjszaka alatt el is olvastam a könyvet. Megragadott a kor, amelyben játszódik a történet, megragadott maga a cselekmény és az, hogy olyan sok szereplője van a történetnek. Leginkább az öt főszereplő közül Tímár Mihály karaktere fogott meg, hiszen nagyon bátornak és nagyon felelősségteljesnek tartottam az ő figuráját, és aztán úgy gondoltam, hogy ez ravaszsággal is párosul, tehát ő maga a tökéletes. Aztán rájöttem, hogy ő sem az, mint ahogy egyikünk sem az, és ráadásul a kettős élete is egy kicsit izgalmas kezdett lenni a számomra, hogy vajon Tímeát vagy pedig Noémit választja majd. Tímeát, aki szerette őt, viszont nem szerelemmel, és a Senki szigetén Noémi pedig az igazi boldogságot tudta neki megadni. Ezt a könyvet aztán többször újra elolvastam, és a film változatát is megnéztem, és szívből ajánlom azoknak, akik még esetleg nem olvasták.

Klasszikus irodalom. Frissítés most!

 Sebes Richárd

 Én Molnár Ferenctől A Pál utcai fiúk című művet ajánlanám, ami már általános iskolában megérintett engem, és felkeltette az érdeklődésemet. A műben megjelenik az emberi élet minden ágazata, az iskola, a játék, a harc és az összetartás is. Ám mégis számomra a legfontosabb mondanivalója a műnek, az nem más, mint az áldozathozás. Az az áldozathozás, ami a mai világban a legaktuálisabb számunkra. A műben két csapat harcol egymással, ám a támadók, a vörös ingesek túlerőben vannak, de mégis sikerül megvédeniük a grundot, és győzelmet aratniuk. Ám ez a győzelem köszönhető volt egy kis közlegénynek, Nemecsek Ernőnek, aki nélkül nem sikerült volna ez a győzelem. Mi is így vagyunk, s a könyv szerzője, én azt gondolom, hogy azt hagyta ránk, ami a legfontosabb kincs az életben, hogy a mi utunkat kell járni, de ez az út nem lesz egyszerű. Sajnos rögökkel lesz tele ez az út, és habár ott lesznek a barátaink és a családtagjaink, hogy segítsenek nekünk, hogy felállítsanak, hogy ha baj van, de mégis áldozatokat kell hoznunk majd ahhoz, hogy elérjük azt a célt, amit kitűztünk magunk elé.

Klasszikus irodalom. Frissítés most!

Nyiri Péter

A Magyar Nyelv Múzeuma Klasszikus irodalom – frissítés most! sorozatának első alkotásaként Jókai Mór Egy az Isten című regényét ajánlom. Ez a regény egy nagy utazás története, fizikai és lelki út is ez, egy férfi és egy nő útja; Rómából tűzön, vízen át (szó szerint), intrikákon, a 48-as szabadságharc küzdelmein, harcokon keresztül a megismerkedésüktől egészen a gyermekük születéséig és még tovább, a székelyföldi Torockóig, ahol ez a két ember megteremti a világ káoszában a maga és a közössége, faluja mikrokozmoszát. És Jókai a receptet is megadja arra, hogy miként lehetséges ez. Kell hozzá a férfi és a nő szerelme, a házasság által megpecsételve, kell hozzá az Isten felé fordulás, a Szent befogadása a mindennapokba, kell hozzá harmónia a természettel, kell hozzá nagyon sok munka, és hát persze becsület, akarat, hazaszeretet, tisztesség és hit.

Van egy nagyon okos és szinte sámsoni erejű, de rendíthetetlenül békés férfi, Adorján Manassé; van egy érzékeny lelkű, de ha kell, nagyon határozott szépség, Zboróy Blanka grófnő, van ördögi gonoszságú, de végül megtérő ellenfél: úgyhogy ez egy nagyon izgalmas, kalandfilmekhez is pompás alapanyag. Illetve ez kettő az egyben, hiszen romantika és a kaland is keveredik a szövegben. Nagyon erős lüktetésű a cselekmény, pörgős, és egyáltalán nem unalmas. Mondom ezt én, negyvenévesen is, de hát éppen ezért kell kipróbálni tizenhét évesen vagy huszonöt évesen is. A nyelvezet gyönyörű, rendkívül gazdag szókinccsel, van benne pátosz, de van benne jó adag humor is. És visszatérve a Jókai-féle életrecepthez. Jókai azt mondja, hogy cselekvő hazaszeretettel, a férfi és a nő szerelmével, és a közösség szolgálatával megteremthető a világ káoszában a mikrokozmosz, Jókai szavaival a földi paradicsom. És ez valójában nem csoda, hanem a szeretetnek, az akaratnak és a munkának, a közös munkának a gyümölcse.

Klasszikus irodalom. Frissítés most!

 

Nagy Gréta

Ady Endre: Adja az Isten

Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett
Sok, víg hétköznapot,
Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten
Sírásaink végét,
Lelkünknek teljességes
S vágyott békességét,
Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,
Bár furcsa a világ,
Ne játsszak ölő, gyilkos,
Cudar komédiát,
Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett
Sok, víg hétköznapot,
Adja meg az Isten

 

Mikor ez a vers a kezembe akadt, első olvasásra összekapcsolódtam vele. Nagyon megrendített, mivel jelen napjaink kétségbeesett könyörgéseit véltem felfedezni benne. Kérése a mindenkori emberi kérések legfontosabbika. Ebben a mai irracionális pillanatban talán sokakban felébredt a hit, mint egyetlen kapaszkodó. Az emberek félnek, és nem ok nélkül, de a remény nem veszhet el. Az első világháború történései sokak életét megváltoztatta, nemcsak testileg, de lelkileg is. Köztük volt egyik leghíresebb költőnk, Ady Endre is. Istenfelfogása a világháború évei alatt változott meg. Még a többiek a háború szörnyűségeit, embertelenségeit látva elfordultak az Úrtól, vagy kételkedni kezdtek létében, Ady akkor fordult teljes mértékben Isten felé. A háború évei alatt válik teljes mértékben Isten hívőjévé. Én személy szerint úgy hiszem, hogy ma is egyre többen szükségét érezzük valamiféle kapaszkodónak. Az emberek lelkében újra felébred a hit, és megpróbálnak visszakerülni Istenhez.

Nyiri Péter

Bevezető

A Magyar Nyelv Múzeuma kiemelt területe a klasszikus magyar irodalom, és most elindítjuk már régóta tervezett videósorozatunkat is a témában. Klasszikus magyar irodalmi szövegeket ajánlunk Önöknek filmjeinkben. Miközben a nyelvmúzeumban kortárs irodalommal is foglalkozunk, számunkra a klasszikus irodalom az elsődleges: azok a szövegek, amelyek évtizedek vagy éppen évszázadok óta bizonyítják lelket-szellemet gazdagító hatásukat, erejüket, és amelyek nyelvi mintát, stílusmintát adnak, amelyek befogadása beavatás/beavatódás a magyar nyelv és magyar lélek és szellem csodálatos világába. A mostani nagyon nehéz helyzetben, a koronavírus-járvány idején egyre többször és egyre hangsúlyosabban kell rámutatnunk arra, hogy az irodalom szerepe túlmutat az öncélú játékon, a gyönyörködtetésen, a szórakoztatáson, az élményadáson, vagy „pusztán” az olvasás megszerettetésén. Az irodalom élet- és lélektükör, képes gyógyítani is, erősítheti a nemzeti azonosságtudatot felmutathatja a szakralitást, gazdagítja nemzeti önismeretet, erkölcsi iránymutatást adhat, vagy éppen cselekvési modelleket tár elénk, ha csak a fikció által is, de megsokszorozza tapasztalatinkat. És mivel már megvan a távlat, letelt a próbaidő, a klasszikus irodalom nagyon sok alkotásának megvan e téren a referenciája, igazolványa, jogosítványa: igazolták és folyamatosan igazolják, hogy valóban alkalmasak erre a nagyon összetett élettükör szerepre betöltik ezt az összetett szerepet. Persze akkor, hogy ha olvassuk a szövegeket.