Klasszikus irodalom. Frissítés most!
Dombóvári János Imre
Az én nagy kedvenc 20. századi erdélyi magyar íróm, Wass Albert egyik jellegzetes regényét szeretném önöknek ajánlani, Elvásik a vörös csillag címmel. Ezt a regényt kronológiailag, illetve történetében is megelőzi a 13 almafa, amit bizonyára sokan ismernek. Ennek a regénynek a különlegessége, hogy 1946, a bolsevista megszállás és 1957, tehát az 56-os forradalom bosszúhadjárata között játszódik. Egy Tánczos Csuda Mózes nevű furfangos székely embert mutat be, illetve a családját. A regény első részében igazából a székely ember furfangjait, hogy magával a diktatúrával és a komisszárokkal szemben hogyan képes életben maradni úgy, hogy az erkölcsi normáinak is megfeleljen, és ugyanakkor ő se járjon rosszul. A regény második része már egy kicsit komorabb, hiszen ott már az erőteljes elrománosításnak a folyamatát olvashatjuk végig, ami elég tipikus, komor Wass Albert-i mondanivaló. Többek között azért is szeretem nagyon Wass Albertet, személyes érintettségem annyi van a dologban, hogy én is erdélyi származású vagyok, és az a történet, amelyet kivétel nélkül minden egyes Wass Albert-regényben olvasok, azt én be tudom helyettesíteni a saját neveimmel, amiket én hallottam nagyszülőktől, ottani barátoktól, rokonoktól, és nem fordul meg a fejemben, hogy amit Wass Albert leír, szinte szó szerint ne lenne igaz. Én azt hiszem, egy igazán nagyszerű könyvet olvasnak, hogyha megpróbálják Wass Albertet ezáltal is magukhoz közelebb vonzani.
