Klasszikus irodalom. Frissítés most!
Schweitzer Tamás
Gyerekkorom egyik kedvenc könyvét tartom a kezemben, nagyon megviseltes két kötet két részben. A sárgult lapjai lassan szét-szétperegtek, na, nem az idő fogától, vagy nem csak az idő fogától, hanem azért is, mert annyit forgattam annak idején. Nagymamám testvére volt az, aki igazából megszerettette velem a régi magyar szépirodalmi írókat: Jókait, Gárdonyit, és valamikor övé volt ez a kötet, amit édesanyámnak születésem előtt egy hónappal adott ajándékba. Már az első oldalon nagyon képszerűen, élvezetesen lehetett olvasni két kisgyerekről, ahogy a patakban fürdenek, és már az első lapok elején olyan kalandba keverednek, hogy a török elrabolja őket. Ez az élményszerű, képszerű olvasás valószínűleg végigkísérte az életemet, nagyon sokat és nagyon sokat forgattam nemcsak ezt a könyvet, hanem sok más kalandregényt. Igazából a történelem mindig is érdekelt, és ekkor tudatosult bennem, hogy Magyarországnak azt a részét éljük a könyv által, amikor három részre szakadt az ország, és ez a kis ország próbált küzdeni azért, hogy életben maradjon. Azért ajánlanám a fiataloknak, mert két kötete ellenére azért nem túl nagy, és bár nincsenek benne képek, hiszen ahhoz szoktunk, nagyon-nagyon olvasmányos, párbeszédes leírás. Nagyon sok mindent kapunk belőle szerelemről, harcokról, kalandokról, földrajzi helyekről és az akkori, az 1500-as évek, 1552-es évek körüli Magyarországról.
