Széphalmi Szó-Kincs-Tár(s)

A nyelvről

A nyelvművelés hagyományos módszereit nemcsak tárlataiban, de az azokat kísérő múzeumpedagógiai foglalkozások alkalmával is felhasználja a nyelvmúzeum.

„A nyelvkincs egyúttal gondolatkincs, akinek több szava van, több ismerete van”. Babits Mihály egy mondatba sűrítette a nyelvművelés és az anyanyelvápolás egyik lényegét. Nincs olyan tudomány, ahol az előrelépéshez, fejlődéshez ne lenne szükség a nyelvre. Általa kapjuk a tudást, és általa adjuk tovább azt. Erős alap a szókincs, de megfelelő kommunikációs képességek és tudás birtokában lehet csak igazán hasznunkra. A nyelvművelés hagyományos módszereit nemcsak tárlataiban, de az azokat kísérő múzeumpedagógiai foglalkozások alkalmával is felhasználja a nyelvmúzeum: anyanyelvi ismeretterjesztéssel, nyelvi neveléssel, a helyes nyelvhasználat megtanításával, széles körű népszerűsítésével foglalkozik. A nyelvről való gondoskodás, a gyermekek nyelvérzékének fejlesztése, elmélyítése egy új, igényes nyelvhasználó nemzedéket teremthet.

Éppen ezért kapta a Széphalmi Szó-Kincs-Tár(s) címet a nyelvmúzeum 2014 augusztus 1. és 2015 május 31. között zajló TÁMOP-pályázata. A 10 hónap alatt 16 témahetet, 15 témanapot és 30 vetélkedőt tartottak a széphalmi Kazinczy-birtokon, amelyeken tizenegy iskolából, és egy óvodából több mint ötszáz gyerek vett részt.

Még 2012-ben tűzte ki célul A Magyar Nyelv Múzeuma a kézírás népszerűsítését. Akkor a teljes őszi fesztivált e köré építette, és elindította az azóta is népszerű Írj levelet Kazinczy Ferencnek! pályázatát. Három évvel később a TÁMOP-os múzeumpedagógiai pályázat lehetőséget adott arra, hogy olyan tematika készüljön, amely éppen az írásbeliség történetét dolgozza fel. A téma izgalmakat kínált azoknak, akiknek még sosem volt fekete a kezük széntől – miközben barlangrajzhoz hasonló képpel próbálnak üzenetet hagyni, „kommunikálni” –, vagy akik még sosem írtak mártogatós tollal, írónáddal, esetleg nem próbáltak még ki írógépet. A program kiegészült az ólombetűs nyomdatechnikát imitáló betűszedéssel, valamint a rovásírás alapjainak elsajátításával. A téma bemutatását segítette a múzeum új installációja, az Íráspont: az íróasztallal és az alkotást segítő tárgyakkal azt a környezetet idézi meg, amelyben az írás szertartássá válhat. Képeket villant fel a tollforgatás sok évezredes történetéből, miközben lehetőséget kínál arra, hogy a diákok kipróbálják a különféle írástechnikákat. Lehetőséget biztosít arra is, hogy az itt megtapasztalt élmények alapján a fiatalokat visszavezessük a jelenkori multimédiás, gyakorta virtuális világból a hagyományos nyelvi formákhoz és eszközökhöz, a tudatos nyelvhasználathoz.

A Magyar Nyelv Múzeumának nemcsak maga a magyar nyelv a tárgya és a témája. Fontos, hogy az itt eltöltött idő után a látogatók reflektáltabbá váljanak saját és környezetük nyelvhasználatára. Nevezhetjük ezt akár küldetésnek is, amelyet Kazinczy szellemében vállalt fel A Magyar Nyelv Múzeuma. Hogy a gyerekek megértsék a felvilágosodás kori és a jelenkori nyelvújítást, szükséges Kazinczy Ferenc életének és munkásságának ismerete. A Széphalmi Szó-Kincs-Tár(s) diákjai ezért Orpheus nyomában kalandoztak napokon keresztül. Ez a foglalkozássorozat rámutatott arra, hogyan egészíthetik ki egymást különböző múzeumok tárlatai: míg Széphalmon a nyelvújító életéről és nyelvi-, irodalmi munkásságról szereztek tudást, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc múzeumban tett látogatás során a nyelvújítónak a művészetekhez való viszonyára csodálkozhattak rá.

A pályázat végére legotthonosabban azok a diákok mozogtak a múzeumban, akik témahéten vettek részt. A középiskolások egy „gyorstalpaló” újságíróképzésen sajátították el a szakma rejtelmeit: az alapvető sajtóműfajokat, a szerkesztőségek felépítését és működését. Ennek alapján – a feladatokat maguk között felosztva – elkészítették saját szerkesztésű újságukat, a Széphalmi Hírmondót. Játszva, szórakoztató feladatokkal gyakorolták be a műfajokat, hogy minél színvonalasabb és műfajilag színesebb magazint készítsenek. Úgynevezett sztorikockák által kidobott képsorral gyakorolták be a hírkészítést és szituációs kártyákkal a kérdezés művészetét. A helyzetek sokszor vicces fordulatot vettek, hiszen egy segítőkész birkapásztorral mint baleseti szemtanúval nehéz mélyinterjút készíteni. Kielemzése után mégis hasznosak voltak ezek a komolytalan szituációs helyzetek is, és segítettek a valós interjúkészítésben, amikor múzeumigazgatót, tárlatvezetőt kérdeztek. Az iskolai oktatásnak része ugyan a médiaismeret, annak gyakorlati oldalára azonban kevés idő jut. Az inkább a bulvárt ismerő fiatalok pedig eddig nem is gondolták volna, hogy egy múzeum bizony lehet kimeríthetetlen témák tárháza.

Az általános iskolások ettől játékosabb feladatot kaptak a Múzsák ligete elnevezésű témahéten: diákkurátorokként dobozmúzeumot kellett készíteniük a megszerzett tapasztalatok alapján. Végigjárva a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumot, a Kazinczy Emlékcsarnokot és a Magyar Nyelv Múzeuma kiállításait a diákok ihletet kaptak saját tárlataik elkészítéséhez. Otthon pedig gyűjtögették az ötleteik megvalósításához a tárgyakat. Kipróbálták magukat festőművészként: óriás Kazinczy-portrét alkottak és elemeztek. Az inspiráló múzeumi túrák után, a témahét utolsó napján természettudományi, színházi és még számos témát feldolgozó dobozmúzeumot adtak át a közönségnek a diákigazgatók. A kreatív minitárlatok megnyitójára hagyományos módon, múzsák ihlette ünnepi műsorral is készültek az iskolások.

A témahetek végén a résztvevő csoportok látogatást tettek Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és a Kassák Múzeumban. De nem maradt ki a kirándulás élménye a Széphalmi Szó-Kincs-Tár(s) vetélkedőjén részt vevő legjobb csapatoknak sem: Balatonfüred és a Jókai Villa történetét ismerhették meg. A pályázati támogatásból beszerzett múzeumpedagógiai demonstrációs anyagokat talán ennél a foglalkoztatási formánál alkalmazta legsűrűbben a múzeum. A Kertfoglaló játékban Kazinczy életét számokkal idézték meg. A diákoknak a birtok főbb helyszíneiért helyesen kellett megtippelni, hogy például a nyelvújítónak hány levele ismert, mekkora távolságra van szülőfaluja a széphalmi birtoktól, vagy hány gyermeke született. Az iskolások titkosírással kódolt Lackfi-verset fejtettek, és nyelvi játékra, nyelvi humorra épülő feladatokat kaptak. A múzeumpedagógusok a mesék nyelvén szólították meg az óvodásokat: ismert történetek részleteit állították helyes sorrendbe mesepárnák segítségével. Majd képek és a fantáziájuk segítségével elkészítették saját fabulájukat, és eljátszották a Kazinczy család történetét az Emlékcsarnokban.

A foglalkozáson megszerzett tudás elmélyítését három újonnan kidolgozott és a pályázat támogatásával kiadott foglalkoztató füzet és ismeretbővítő kiadvány segítette. A Kazinczy, a széphalmi Orpheus, a Nyelvünk és életünk és az Anyanyelvi kalandpálya a nyelvmúzeum kiállításaihoz, küldetéséhez illeszkedik.

A nyelv sokfajta megközelítésével a nyelvi sokszínűségére kívánta felhívni a diákok figyelmét a Széphalmi Szó-Kincs-Tár(s) program. Hiszen még humorizálni sem lehet helyes nyelvhasználat és gazdag szókincs nélkül, nemhogy komoly szaktekintéllyé válni. A program révén TÁRSaságok alakultak, amelyek tagjai önkéntes segítői, illetve visszatérő vendégei lettek a nyelvmúzeum rendezvényeinek.

Petőfi Irodalmi Múzeum - A Magyar Nyelv Múzeuma| 3988 Sátoraljaújhely-Széphalom, Kazinczy utca 275.
Telefon:
  +36 47 521 236 | E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. | FaceBook: facebook.com/nyelvmuzeum | GPS koordináták: 48.436420, 21.622054

Nyitvatartási idő: hétfő kivételével mindennap | Nyári nyitvatartás:  április 1-től, 9-től 17-ig | Téli nyitva tartás: november 2-től, 8-tól 16-ig.

lablec logosor