A magyar sportnyelv

Addig gyakoroltassék a test…”

Kétségtelen, hogy sehol sem, talán még a politikai jargon-ban sem burjánoznak olyan sűrűn és látszólag kiirthatatlanul az idegen szavak és kifejezések, mint a sportnyelvben"

 

- írta a Magyarosan című nyelvművelő lap 1935-ben. A sportnyelv az egyik legdinamikusabban fejlődő szaknyelv, szó- és kifejezéskészlete gyorsan változik és gazdagodik. A sportról való beszéd a mindennapok részévé vált, és a sport szeretete, a sok sportesemény, az új szereplők, rekordok és érdekességek folyamatosan változtatják, újítják a sportnyelvet. Beszélhetünk a sportszaknyelvről (pl. az egyes sportágak szakkifejezéseiről, a szakszókincsről), a sportújságírás nyelvéről (ez nyelvi halmaz az előbbinél jóval bőségesebb, és szorosan érintkezik a köznyelvvel), illetve a sportszlengről (a sajátos, egy-egy közösségre, sportágra jellemző, nem hivatalos kifejezésekről); a sportnyelvnek van tehát szaknyelvi és csoportnyelvi rétege is. Emellett a sportnyelv és a köznyelv kapcsolata kétirányú, mindennapi nyelvhasználatunkban merítünk a sportkifejezésekből (pl. lépéselőny, patthelyzet, bedobja a törülközőt, játszma, csörte), és természetesen a sportnyelv is használ szakkifejezésként köznyelvi elemeket (pl. beálló, irányító – a kézilabdában; tárogatás, áthúzás – a testépítésben; emelés, talpalás – a labdarúgásban).

Addig gyakoroltassék a test, míg a szín virágzónak (pirosnak) lássék, […] és a veritték ki ütni kezdjen.” – írta Apáczai Csere János Magyar Encyclopedia című művében, 1635-ben, amikor még a mai értelemben vett sportról nem beszélhetünk. Testgyakorlat, testgyakorlás, gymnastica, athletica, testi pallérozás, testi nevelés, test formálása, testi mívelés – ezekkel a szavakkal illették a sporttevékenységet, általában a testmozgást a régi időkben. A sport szó az angolból került a magyar nyelvbe. „Az angolok szenvedélyesen szeretik a játékot. Ebből származik nemzeti sajátságaik legnagyobb része: a fogadási szenvedély, a boxolás, a lóverseny, a vadászszenvedély, (…). Minderre van egy sajátságos, lefordíthatatlan elnevezésük: a sport. Minden gyakorlatot, amelyhez erő, ügyesség és gyorsaság szükséges, ezzel a szóval neveznek, amely egyszersmind amatőrséget jelent.” – olvashatjuk a Vereinigte Ofner und Pester Zeitung Gemeinnützige Blätter című irodalmi mellékletében 1828-ban.

Évtizedekkel később a Reform lap Athletikai Gyakorlatok című cikkében már a futballról tudósít: „Lényege az, hogy a labda nem kézzel dobatik, hanem lábbal rugatik (…)

.…bár nemsokára hazai ifjuságunk köreiben is meghonosítva látnánk.” Magyarul a rugósdi, láblabda szavakkal is próbálkoztak, végül a labdarúgás és a hangalakjában magyarosított futball bizonyult maradandónak. Jellemző adat, hogy Arany János Shakespeare Lear királyának base football-player kifejezését még nem tudta értelmezni, ezért elhagyta.

A magyar nyelvvel való tudatos törődés és egyúttal a magyar sportnyelv fejlődésének egyik fontos fejezete a sportnyelvújítás, amelyet az 1903-tól megjelenő Nemzeti Sport indított meg 1931-ben. „Tessék magyar szavakat keresni a sport fogalmainak kifejezésére!” – hangzott a felszólítás, azzal a céllal, hogy a sport nyelvébe beáramló idegen kifejezések ellenében magyarosítás kezdődjék. Az 1940-ig tartó sportnyelvújítási mozgalom eredménye volt kb. 200 (a szakirodalomban ettől eltérő számok is olvashatók) olyan magyarítás, amely bekerült a köznyelvbe, és rendszeresen használták. A center brilliánsan plasszírozott penaltyját a goalkeeper bravúros robinzonáddal kiboxolta kornerre. Például ezt és ehhez hasonló mondatokat olvashattak a sportkedvelők a sportnyelvújítás előtt; utána pedig, immár magyarul mindez így hangzott: A középcsatár remekül helyezett büntetőrúgását vagy (büntetőjét) a kapus a levegőben úszva szögletre öklözte. Kissé az újítás módszertanába és lélektanába is bepillantva szemezgessünk a magyarításokból (nem csak a futballnyelviekből)!

20200512 Sportnyelv 1

Barangoljunk röviden a „sportos” nevek világában, a sportnyelv névtanában! A legnagyobb sportolók művészneveket kapnak, a szurkolók és a tudósítók köznevekkel azonosítják a tulajdonneveket, vagy éppen fordítva: egy sportolóról neveznek el egy sportjelenséget. Ez utóbbi módon született a Magyar-vándor (Magyar Zoltánról), a Sándor-szög (Sándor Károlyról), a Lutz-ugrás (Alois Lutzról) vagy a Robinson-vetődés/robinzonád (Paul Robinsonról), a Fuchs-lopódzás (Fuchs Jenőről), a Rubik-vitorlás (Rubik Ernőről) vagy Panenka-rúgás (-tizenegyes) (Antonin Panenkáról).

A sportolói művésznevek között is számos érdekesség van:

20200512 Sportnyelv 2

20200512 Sportnyelv 3

A humor a sportnyelvnek is része, idézzünk néhány sportriporteri gyöngyszemet! „Mint egy romboló, odakúszik.” „Dzurják a felső sarokba gurított.” „Tipikus svéd kapus: beáll a kapuba s véd.” „11:11 a Fotex javára.” „… és most kiállították az egész csapatot! Ja nem, sorcsere.„Zidane eltéveszthetetlen stílusban kezeli a labdát. Hoppá, most látom, ez nem is Zidane.” (Fülöp Zoltán és Juhász Péter gyűjtése nyomán.) „Ez a kapus úgy úszik a levegőben, mint Cseh László szokott a vízben.” „A drámai hősök komédiát adnak elő.” (A görögök játékáról.) „Találtak rést… ha kell, ez az argentin csapat cseppfolyós.” (Saját gyűjtés – Ny. P.)

Persze a sportolói, edzői szólamokból is bőven lehet válogatni… (Példáink jó néhány évvel ezelőttiek.)

Az sem érdekel, ha minden meccsünket elveszítjük, feltéve, hogy a miénk lesz a bajnoki cím." Mark Viduka

„Valószínűleg szűz." Peter Crouch válasza arra a kérdésre, hogy mi lenne, ha nem futballista volna. Ezt a kiszólást szavazták meg az év nyilatkozatának 2009-ben, Angliában.

Sosem felejtem el első angol válogatottbeli meccsemet a vb-n. Törökország... izé, Tunézia ellen volt.” David Seaman

Modric jól játszott, Keane, Defoe és Palacios is, bár nem akarok senkit sem kiemelni." Harry Redknapp.

Megpróbáltuk megszerezni Kakát, de nem jött össze, pedig felajánlottuk érte Stoke-on-Trent városát.” Tony Pulis (Stoke)

Kikaptunk egy egészen elképesztő kapushiba után, de senkire nem szeretnék ujjal mutogatni." A Falkirk menedzsere, John Hughes értékelt.

Külön téma lehetne a sport és szépirodalom kapcsolata. A játéktér, a pálya sokszor valójában magának az életnek a színpada, a játék pedig maga a lét, mely benne van ösztöneinkben, vérünkben, múltunkban, és mi benne vagyunk teljes lényünkkel. A futball örök, a világ elmaradhatatlan része. Ezt a gondolatot önti versbe Jékely Zoltán Futballisták című költeményében az utolsó két versszakot idézzük zárásul:

– Mindég lesz a nagyvárosok határán
egy-egy letarolt-gyepü rét,
hol hűvös alkonyati órán hallani
e mély dobzenét,

mely mérföldekről mágnesez magához
labdaéhes diákot és inast,
s egy-egy bolyongó, dérütött pasast,
ki eltűnődve dől a kapufához.

Ha bővebben is szeretnének olvasni a sportnyelvről, szeretettel ajánljuk Önöknek a Múzsák Kertje 2. kötetének két írását, melyek elérhetők honlapunkon.

Nyiri Péter

Petőfi Irodalmi Múzeum - A Magyar Nyelv Múzeuma| 3988 Sátoraljaújhely-Széphalom, Kazinczy utca 275.
Telefon:
  +36 47 521 236 | E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. | FaceBook: facebook.com/nyelvmuzeum | GPS koordináták: 48.436420, 21.622054

Nyitvatartási idő: hétfő kivételével mindennap | Nyári nyitvatartás:  április 1-től, 9-től 17-ig | Téli nyitvatartás: október 29-től, 8-tól 16-ig.

lablec logosor